Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám - Ondrej Plávka: Ének az első munkásról (ford. Dénes György)
Büszke szavunk messze árad: éljen Gottwald útja! Dolgozók hű csatarendje^ mind mögéje állunk! Dicsőségről zeng a szavunk, fölmorajlik zúgva, hadd éljen a legnagyszerűbb, legelső munkásunk! Izmos munkáskezek nyomán fölépül az ország. Komor arcát fölcserélve mosolyog a földünk. Bölcs vezérünk győzelméből — nézd a gyárak ormát — örök tavasz fénye lobban, a magasba törtünk! Győzelmet zeng a hegyoldal, meizők végtelenje, acélgépek énekelnek, füst bámul az égen. Gyárakban és bányák mélyén ő a munka lelke, munkájában el nem lankad, ott vezet az élen. Olyan világos a szava, mint a derűs nappal, bátorságot önt szívünkbe örök irányt mérve. Országunk hű kormányosa, megküzdve viharral, elvezet a kommunizmus tiszta légkörébe. Ha elborul néha-néha tiszta szép homloka, népét félti gyilkosszemű ravasz ellenségtől. Ö a munkásosztály szilárd, hűséges oszlopa, földrengető győzelemre viszi népét végül. Büszke szavunk messze árad: éljen Gottwald útja! Dolgozók hű csatarendje, mind mögéje állunk! Dicsőségről zeng a szavunk, fölmorajlik zúgva: hadd éljen a legnagyszerűbb, legelső munkásunk! Fordította: Dénes György. tanfolyamra és haladékalanul belépek az Üj Szó munkásleve- zői közé. Hirtelen annyi min« denről tudtam volna írni, amit azelőtt egyáltalán nem vettem észre. Munkatársaim csodálkoz va vették tudomásul elhatározá somat és azt hiszem, egy kicsit büszkék voltak rám. Az, hogy az első beküldött le velem tapasztalatlanságom mi att nem sikerült és nem közöl ték le, egyáltalán nem kedvet- lenített el. A másodikat már na gyobb körültekintéssel írtam, és ezt már le is közölték. Mér hetetlen büszkeséggel olvastam a kis munkáslevelet. Minden kinek megmutattam, aki csak közelembe került. Az első siker új erővel töltött el, és egymás után küldtem a leveleket, ame lyeket kivétel nélkül közöltek. Ekkor már a Budmericén megtartott munkásszerkesztő iskola tanulója voltam, ahonnan szintén több levelet írtam. E há rom és félhónapos tanfolyam döntő befolyással volt rám. Megismerkedtem a marxi-lenini tanokkal és a Szovjetunió Kom munista (bolsevik) tártjának történetével. Itt világosítottak fel arról, hogy törvények hatá rozzák meg a társadalom fejlő dését. Azóta tudom, hogy az imperializmust bármivel is pró bálják menteni, elkerülhetetle nül pusztulásra van ítélve. Ugyanolyan törvényszerűséggel elmúlik, mint ahogy elmúlt a rabszolgakor és a feudaliz mus. Ezt a fejlődést megállí tani lehetetlen. Mindig hálával fogak visszaemlékezni a tanfo lyam előadóira és vezetőjére, Major Sándor elvtársra. Érdemesnek tartom megemlí teni, hogy munkástársaim kivé tel nélkül örültek írásaimnak. Ez érthető is volt, mert Jnszen a saját munkahelyük esemé nyeiről szóltak. Annál inkább nehezteltek rám a falumbeli nagyparasztok, amiért viselt dolgaikért bírálni merészeltem őket. Még szüléimre is harag gal tekintettek érte. A tanfolyam végén behívót kaptam 5 hónapos tartalékos katonai szolgálatra. Mivel a bú csúestét már nem tölthettem velük, tanulótársaim korábban megrendezték azt az én kedvem ért. Egy fabábut öltöztettek ruháimba,, ráfektették az ágyamra és kezébe helyezték kofferjeimet. Milyen nagy volt meglepetésem, amikor vacsora után feljöttem a szobámba, és útrakészen megláttam az ágyon- fekvő képmásomat. Szobatársa im körülállták s hatalmas tö rülközővel nyomkodták szemü ket és hangos szóval búcsúzkod- tak tőle. Leghangosabban Méry Feri zokogott. Azt hiszem ő volt a ludas a bábu elkészítésé ben is. Katonaéletünk fontosabb ese ményeiről állandóan írtam, sőt közben több novellám is megje lent. Hacsak egy kis időt sze rezhettem magamnak, rögtön íráshoz láttam, bár nagyon be kellett osztanom időmet, mert megválasztottak századagitátor nak, ami szintén nagy elfoglalt sággal járt. De annyi fontos esemény volt életünkben, hogy azt okvetlenül meg kellett írni. Bajtársaim nagyon örültek az Űj Szó néphadsereg rovatában megjelent cikkeimnek és szíve sen segítettek megírásuknál. Fejlődésünk hű tükre volt min den sor. Akadt ugyan egy-kettő, akik nem tartottak velünk. Ezek többnyire volt kiskapita- listák leszármazottai közül ke rültek ki. Tehetetlenségükben gúnyolódással próbálak ártani nekünk. De nagyon megjárták, mert hamarosan ők lettek az általános tréfák céltáblái. Katonai szolgálati időm be fejezése után az Űj Szó munka társa lettem. Sajátmagam győ ződhettem meg róla, hogy Vi rág elvtárs szavai valóban iga zak. A szocialista sajtót való ban munkások szerkesztik. ONDREJ PLAVKA Ének az első munkásról
