Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám - P. Szűcs Béla: Játék a tűzzel. Maria Pujmanová regénye. / Könyvszemle
KÖNYVSZE M L E Játék a tűzzel MARIA PUJMANOVÁ REGÉNYE Nemrég jelent meg a Magyar Könyv tár kiadásában Mária Pujmanovának a kiváló cseh írónőnek „Játék a tűzzei” című regénye. Örömmel látjuk, hogy egyre több szlovák és cseh kölnyv je lenik meg magyar nyelven, dolgozóink egyre jobban megismerik azoknak a népeknek kultúráját és történetét, ame lyekkel egy hazában építik a szocia lizmust, égyűtt örülnek minden siker nek, eredménynek, és együtt küzdik le a felmerülő nehézségeket. A Dimitrov-perrel kezdődik a könyv, amSfccr összefog a fasiszta Németor szág „agytrösztje”, annak bebizonyítá sára, ho'gy a birodalmi gyűlések házát a kommunisták gyújtották fel. Meg mozdulnak a világ dolgozói és minde nütt szorongva figyelik a berlini tár gyalást, Sztálin nagy tanítványának perét. Az előre kispekulált vádak mind semmivé foszlanak Dimitrov meggyőző érvei nyomán. Szinte ma gunk előtt látjuk a tárgyalóteremben a nyugodt- Dimitrovot, ahogy sorra megcáfolja a hamis vádakat, ahogy a tehetetlen bírák izzadnak, ahogy Göring kétségbeesetten ordítozik, attól rettegve, hogy semmit sem tudnak a kommunistákra bizonyítani és nevet ségesekké válnak a világ közvélemé nye előtt. Hitlerék azonban nem állnak meg a Dimitrov-pernél. Fegyverkeznek és elkezdik világuralmi terveik megvaló sítását. Ausztria után az első áldozat Csehszlovákia. A nyugati nagy szövetségesek. Anglia és Franciaország, az éhes far kasnak, Németországnak prédául dob ják Csehszlovákiát. így a fasiszták figyelmét kelet felé terelik, nyugat nagytőkései pedig őrömmel látják a Szovjetunió közelében a veszettül fegyverkező Németországot. Az egyetlen ország, amely öngyil kosságnak tartotta a behódolást, amely inkább a harcot ajánlotta, mint a rabságot, a Szovjetunió' volt. Segít séget, konkrét támogatást is igért ebben a harcban, de a cseh burzso ázia nem törődött a köztársasággal, a hazával, „Vykoukál igazgató, ez a vezető pénzeszsák, egy’ ezerkoronást vesz elő tárcájából és felmutatja: —■ Ide nézzenek uraim! — mondta — ha Sztálin jön elvesztjük. Ha Hitler jön megmarad. Kit választunk tehát? — És egyhangúlag leszavaztak Hit lerre.” De az aljasságban, a nép érdekei nek elárulásában a szociáldemokraták sem maradtak alul. Mikor a gyárak népe felvonul és fegyvert követel, mikor megtudják, hogy a németek ellen számíthatnak a Szovjetunió segítsé gére, mikor már a jól felszerelt had sereg is készen áll, megtiltják, szét züllesztik az ellenállást. Ennek aztán egyenes következménye München, a köztársaság szétdarabolása. Gyönyörű a munkások hatalmas fel vonulásának leírása. — Adjatok fegy vert! — kiáltják. Inkább a harcot vá lasztjuk. mint az idegen jármot. Igen, éz a tüntetés megmutatta, hbgy kik azok, akik szeretik hazájukat, akik ha kell, áldozatot is tudnak hozni érte. Sok helyütt magával ragad a könyv. Együtt lélekzik, száguld az olvasó az eseményekkel. Mindamellett Pujmano- vá regényének vannak hibái is, amit nem lehet elhallgatni. Alapvető hiba, hogy nem látni benne a Pártot, mint az események mozgató- erejét. Meg a munkásság hatalmas felvonulásánál sem. Olyan, mintha spontánul, magától történt volna min den. Nincs benne eléggé kihangsúlyoz va, hogv kommunisták voltak azok, akik a legkövetkezetesebben harcoltak az árulás, a fasizmus térhódítása ellen. Gottwald elvtárs szerepe sincs a va lóságnak megfelelően ábrázolva eb ben a harcban. De Gamzámak, a kom munista ügyvédnek, a Párt megsze mélyesítőjének alakja is eléggé fakó. Tudjuk róla, hogy kommunista, de nem látjuk kapcsolatát a tömegekkel, a többi kommunistával, Tonyik, a Szovjetunióból hazatért mérnök ábrázolása is homályos. Hi hetetlen, hogy egy öntudatos mérnök, aki hosszabb ideig a Szovjetunióban élt, itthon nem dolgozik a mozgalom ban. Általában a pozitív alakok egy kü lön világban élnek és nagyon kis fe lületen érintkeznek a társadalommal, a dolgozókkal. De van egy másik komoly hibája is Pujmanóvá regényének. Kazmar tőkés ábrázolása sikerült, annál rosszabb lányának jellemzése, akivel amúgy is túl sokat foglalkozik az írónő. Lehet ugyan, hogy egy mindenható gazdag tőkésnek a lánya otthagyja szüleit, a gondtalan életet, mert dolgozni akar. Sőt még a szocialista eszmék felé sod ródik és mikor apja repülőszerencsét lenség következtében meghal, az óriá si vagyon ráeső részét a munkások javára akarja fordítani. De a valóságban általában ez nem így van és semmiképp sem jellelmző a nagytőkések gyermekeire; nem ti pikus. A polgári irodalomban az eset leges, a magánjellegű egyenértékűnek számít a tipikussal, a jellemzővel. De nem így van ez a szocialista realiz musnál. Ennek egyik alaptétele a ti pizálás és aki az egyénit a tipikus elé helyezi, az eltávolodik a szocialista realizmustól a burzsoá esztétika mód szerei felé. Ma különös gonddal kell erre ügyel nünk, hiszen a falu szocalizálásával kapcsolatban nem egyszer felvetődik az az érv, hogy a kulák fia már nem olyan, mint az apja. Ez nem igaz! A kizsákmányolok gyermekei, akiknek jó anyagi helyzetét a népi demokrácia bizony megnyirbálta, ezért általában szemben állnak vele. Ez tipikus, E hibák ellenére mégis komoly ered mény ez a könyv. Megtanulhatjuk be lőle gyűlölni a fasizmust, a kapitalis tákat, az áruló szociáldemokratákat. Bár egy nemzet tragédiájáról szól, mégis érezni benne az optimizmust, hogy a jövő nem azoké, akik leigázták a népet, hanem azoké, akik ökölbeszo rított kezekkel készültek a nagy le számolásra. P. Szűcs Béla
