Nagy Béla: FTC napló 1938-1944
1938. ASZLÁNYI A JÁTÉKVEZETŐKRŐL A játékvezető tudja, hogy ha hibázik, akkor fülébe harsog a „Hülye!” Tehát nem akar hibázni. De a Ferencváros lestaktikája mellett valóban minden ember tévedhet. Geometriai lehetetlenség a pálya minden pontjáról tévedhetetienül elbírálni centiméteres lesállásokat! He pedig téved, akkor felharsan a kórus: „Hülye!” Ennek következtében két eset van. Vagy megzavarodik a játékvezető és hibát hibára halmoz, vagy pedig megvadul és lelkében meggyűlöli a közönségével azonosított Ferencvárost! Ha nem vallja be, akkor is! Ez a botrányos meccsek belső folyamata, ez az a veszély, amely a Ferencváros minden bajnoki meccsén minden magyar játékvezetőt fenyeget. És innen van az, hogy ma minden magyar játékvezető fél Ferencváros-meccset vezetni és épp így minden magyar játékvezetőtől fél a Ferencváros csapata! A B-közép gyűlöli a játékvezetőket, s a játékvezetők gyűlölik a B-kö- zépet. A B-közép kapitánya megígérte a nyilvánosság előtt, hogy kiirtja a zöld-fehér zászló alól a hülyézőket! Ez a modor és ezek az elemek nem méltók a Ferencváros nemzetközi tekintélyéhez. A Ferencváros nem kér belőlük. A Ferencváros biztatást kér és nem hülyézést. Támogatást a mérhetetlen erkölcsi kár helyett, amit az úszítók és üvöltők okoznak neki. Tiszteljük, becsüljük, szeressük egymást uraim; ne csak, amikor a fehérasztalnál egymás nyakában sírunk, hanem a mérkőzés hevében is. A mérkőzés azért mérkőzés, hogy heve legyen, de az ember azért ember, hogy ne csak önmagát értse meg, hanem embertársait is. Bármilyen nehéz is őket néha megérteni... TÁVIRAT A FERENCVÁROS—JUVENTUS (2:0) KK MÉRKŐZÉS UTÁN! Elvira! Ferencváros ismét doentoebe keruelt. Reszeg vagyok. Holnap erkezem. Csokol Oedoen. Nagy dolog az kérem, hogy a Ferencváros ismét a döntőbe került. Nagy dolog az, hogy 33 000 ember jelent meg az üllői úton kánikulában. Nagy ellenfél volt a Juventus, s nagy teljesítmény volt a legyőzése. Hétfőn a Hunnia-filmgyárban állt a munka, mert minden teremtett lélek rekedt volt a vasárnapi mérkőzéstől. Legyünk férfiak és nézzünk szembe az igazsággal: a szurkolók zöme elhatározta, hogy megünnepli ezt a nagy és örömteli eseményt. A klubvendéglőben nagy baromfihalál és hordólékelés kezdődött. A legbelső helyiségekben ült a csapat és szűkebb környezete. A szurkolóhad a külső helyiségekbe szorult, de rengetegen ültek a kerti asztaloknál, a tekepályán és még a földön is. A pályára leszállt az éjszaka, s a szurkolók agyára a rózsaszínű köd. Egy sapkás ember mindenáron rá akart gyújtani a kapukulcsára, s amikor ez nem sikerült, ezt morogta maga elé: — Pedig szárazot kértem. Egyik ismerős jegyszedő a lépcsőkön ült a sötétben, mellette egy üveg bor. Kérdésünkre elpanaszolta, milyen fáradt. Soha annyi jegyet nem szedett még, mint vasárnap. — És kérem — mondta — ez az izgalmas mérkőzés! Folyton arra vigyázni, hogy senki se másszon be a pályára, amikor — magamat is alig tudtam visszatartani... 32
