Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1929 Takács tisztán áll, de a bíró fütyül. Miért? Szabadrúgásból Petrohoz kerül a labda és már 1:0-ra vezetnek. 56. perc: Turayt csúnyán elfaultolják a hatos vonalon. Nincs megtorlás. Potya siet Turay segítségére, de a bíró kikergeti. Turay levánszorog. Tíz ember marad a harcban, s máris itt a gól. Feitico fejese védhetetlen. Óriási küzdelmet folytat a csonka magyar csapat. Hiába. Az utolsó percben még Kohutot kiállítja a bíró. Nem tudni miért. Amíg lefelé bandukol, szól a síp és vége.” (Dél-Amerikai Magyar Hírlap). július 14. Palestra Italia—Ferencváros 5:2 Az ötödik brazíliai mérkőzés. A nagy gólarányú, de megérdemelt vereségről nem sokat cikkeztek a lapok. Ez volt a túra folyamán az első klubcsapattól elszenvedett vereség. A Ferencváros mindkét gólját Takács II. szerezte. Hiába a gólkirály idegen pályákon is gólkirály... július 20. Hajónk az Avilan délelőtt 11 órakor futott be a montevideói kikötőbe. Nagy közönség, közel másfélezer magyar, élén a magyar főkonzullal. Utána az itteni magyar sportklub elnöke üdvözölt bennünket, s magyarruhás leányka nemzeti színeinkből álló csokrot nyújtott át. A fogadtatás végén a magyar dalárda a Himnuszt énekelte el. Szakadatlan ünneplés között vonultunk be a Grand Hotel-beli szállásunkra. A csapat kondíciója kielégítő. Az első meccsünkön megsérült Takács I. még mindig nem jött egészen rendbe, s a túrán már aligha játszik. Az Uruguay elleni meccs délután 3 órakor kezdődik, s a kezdő rúgást a köztársasági elnök személyesen fogja megtenni. (A Ferencváros vezetőségének távirata Montevideóból) július 21. Ferencváros—Uruguay 3:2 „Amíg a fél háromkor induló autóbusz az utat megtette a fiúkat figyeltem. Minden szemben bizonyos nyugtalanság vibrál, valami bizonytalanság tükröződik. De a hangulat egyáltalán nem ideges. Senki sem ásít, szóval a drukknak azokat a biztos jeleit nem látom. Ez jó jel számomra. Amsei új szvettert kapott, mert errefelé nagyon hűvös idők járnak, s ezt jó kabalának tartja. Különben szokatlanul jó hangulatban van, ami nála szintén jó jel. Megérkeztünk. A csapat a pályára fut, szokásos üdvözlésével mutatkozik be, majd fényképezés. A közönség ovációja közben így áll fel a csapat: Amsei — Hungler II., Papp — Furmann, Bukovi, Obitz — Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Kohut. 3 óra 11 percet mutat az órám (Budapesten ebben a pillanatban este 9 óra 41 perc van), amikor a bíró jelt ad a kezdésre. Fehér nyak- és kézszegélyes kék trikóban, sötétszürke nadrágban az uruguayi csapat kezd. Ám azonnal a mieink lendülnek támadásba. Kissé hullámzik a játék, de a 6. percben Kohut jó labdával fut le, centerez és Rázsó öt méterről védhetetlen gólt lő. Nagy csend, amely a nézőtéren honol, mintha azt mondaná — ezt ugyan nem vártuk, de hát ennyi előnyt adunk nektek! Az iram melegszik, változatos a játék, de érzem, hogy pillanatról-pillanatra biztosabban 55
