Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1929 mozgunk a pályán es miénk a kezdeményezés. A fiúk bátran lendülnek előre és a 13. percben Turay—Takács kombinációja szalad végig a pályán. A védelem tehetetlen vele szemben és befejezésül Takács védhetetlen gólt küld Ballesteros kapujába. A gól után teljesen mienk a mérkőzés. A 39. perc hozza a harmadik gólunkat. Obitz jó labdájával Kohut elszalad, centerez, s a jó érzékkel startolt Takács a hálóba küldi a labdát. 3:0! Nagy fölényünk tovább tart, ami úgy látszik, nem tetszik a bírónak, mert a 43. percben lefújja a félidőt. A szünet szokatlanul soká, huszonöt percig tartott. Hogy mi történt ezalatt a hosszú idő alatt a játékosok pihenésén kívül, nem tudom, de bizonyos, hogy újrakezdés után óriási hévvel és félelmetes lendülettel feküdt az ellenfél a játékba. Egyik korner a másik után következett a kapunknál, amelyben Amsei különösen fényesen állta a támadások pergőtűzét. A 12. percben szabadul fel a kapunk, s ettől kezdve nyílt játék folyik. Mindkét kapura szállnak a lövések itt is, ott is akad korner, de a közönséq nincs megelégedve a csapatával, kifütyüli, sőt a bírót is kifütyülik. Az ellenfél nem tud mihez kezdeni, erősen durva, hogy Takács, Turay, Bukovi sorra elhagyja egy időre a pályát. A 32. percben pedig Turay tíz percre kerül a pálya mellé, mert kötözni kell. Ettől kezdve ismét nagy Uruguay fölény alakul ki. Ebben a fölényben esik az első qól a 39. percben. Nagy kapu előtti kavarodás támad, a védő Amseit szabálytalanul nyomják el, kézzel fogják le — és a labda a kapuba kerül. A 42. percben visszatérő Turay már csak statisztált a mérkőzésen, melynek utolsó percéig nem változott az eredmény. A 45. perc is lejárt már, de a bíró most nem siet, hanem tovább játszatja a csapatokat, (gy történik, hogy Papp a tizenhatoson kívül — legalább egy méternyire volt a vonaltól — vállal visz tovább egy labdát, mire a bíró szemérmetlenül tizenegyest ítél. A tizenegyest csak nyolc méterről rúgják, a vonalon belül három uruquayi játékos is áll a rúqás pillanatában, mikor Scarone a hálóba rúgja a labdát. A bírónak hiába mondjuk ezeket a szabálytalanságokat, neki nem számít. Végül a 49. percben fújja le a mérkőzést. A dolog ilyen alakulása naayon bántott bennünket. A győzelmet kissé megkeserítette ez a méltatlan finis és a bírótól meg is kérdeztük, miképpen tarthatott néay perccel tovább a második félidő, amikor a határbírók is fiqyelmeztették a iátékidő leteltére. Azzal védekezett, honv az első félidőt korábban fúita le, és ezt az időt játszatta a második félidő véqén. Erről azonban előzőleq eayetlen szót sem szólt, ezt a körülményt senkinek be nem jelentette. Annál érthetetlenebb volt ez. mert az utolsó neayedóráiq egészen elfogadhatóan vezette a játékot. Az itteni Ionok megállapítása szerint, a bíró végig jól vezette a mérkőzést, de az utolsó nercekben felülkerekedett benne az uruquayi vér. A szép győzelem velünk is feledteti a mérkőzés keserűségét, s a nagy siker általános örömet keltett az itteni maqyárok táborában is." (Tóth Potya edző leveléből.) A KÉT OLIMPIÁN DIADALMASKODÓ URUGUAY LEGYŰJTÉSÉHEZ! A Ferencváros a várakozást messze túlszárnyalta eddiqi szereplésével. Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden olyan mérkőzésen, amelyen reo- rezentánsainknák idegenben egyenlő ranaú ellenféllel kell felvenni a harcot, az ellenfél olyan előnyben van a mérkőzést kísérő körülmények következtében, ami legalább két gólnak felel meg. Valóságos hendikepversenyt játszik 56
