Braun Róbert a könyvtáros és a szociográfus (Budapest, 1960)

Turnowszky Sándor: Braun Róbert, a magyar szociográfia úttörője

Steinmetz s utána Tönnies csak hosszú évekkel Braun Róbert első tanulmányainak megjelenése után foglalják rendszerbe a szociográfiai kutatás módszerét. Braun a szociográfia terén saját útját járja, mely ha elvileg vitatható is, kétségtelen, hogy tartalmaz olyan pozitív tapasztalatokat, melyeknek kritikai átvételével gazdagíthatnánk a társadalmi valóság tudományos megismerésére irányuló kutatásaink módszerét. Az empirikus kutatási módszert nem teóriák alapján, hanem azért alkalmazta, mert ő maga győződött meg arról, hogy eredményes szociográfiai munkát csak személyesen szerzett megfigyelés és tapasztalat alapján lehet végezni.

Marosvásárhelyre, a „székely főváros”~ba a nagyvonalú Bernády György polgármestersége idején (1907) kerül, amikor nagy lendülettel indult meg a város korszerűsítése.

Ezekben az években jelentősen megnövekedik Marosvásárhelyen az ipari munkások száma. Élénk munkásmozgalmi és kulturális élet fejlődött ki. A munkásság szakszervezeti mozgalmait néhány bérmunkásból lett önálló kisiparos irányította, mint például Bálint János, Lazsáti Zsigmond, Haner Ferenc, Hajdú Gyula,

— a kulturális színvonal emelésében néhány értelmiségi (Antalffy Endre, Halász József, Büchler Pál, Aschenbrenner József, Szigyártó Gábor) vett részt.

Braun Róbert — sem abban az időben, sem később

— nem volt tagja a szociáldemokrata pártnak, s a vásárhelyi munkásság kulturális életébe értelmiségi kollégái és barátjai útján kapcsolódik be. Tanár létére jelentős szerepet vállal a munkásoktatásban s a Munkás Otthon ügyeinek intézésében. Kovács József nyomdász a maga kis kézi nyomdáján állította elő a „Munkás Otthon Értesítője” című hetilapot. Ennek a szer13