Braun Róbert a könyvtáros és a szociográfus (Budapest, 1960)

Turnowszky Sándor: Braun Róbert, a magyar szociográfia úttörője

kesztését 1910. szeptember 10-től 1911. június 1-ig Braun Róbert vállalta.

A vásárhelyi munkásság életviszonyait 1908 tavaszán kezdte tanulmányozni. Majdnem egy évig (1908 áprilistól 1909 februárig) tartó alapos kutatás eredménye az a tanulmány, mely „Adatok a vidéki munkásság életéhez” címmel a „Huszadik Század” 1909 júniusi számban jelent meg. Ez idő alatt 260 szervezett munkás családját kereste fel személyesen alapos, minden részletre kiterjedő kérdőíveivel s nemcsak a hatóságok, hanem a munkások egy részének is állandó gyanakvásától kísérve folytatta az adatgyűjtést tanulmányához, az első magyar szociográfiához, amely az ipari munkásságról megjelent.

Braun Róbert nagyon rövidre fogta adatgyűjtése eredményeinek összefoglalását. Amint maga írja, csak a legtanulságosabbak közlésére szorítkozott. Értekezése azonban még ebben a kivonatos formában is, nagy jelentőségű, értékes munka. Újszerű adatokat közöl a paraszti rétegek városba özönlésének körülményeiről, — az ipari munkások életszínvonaláról, régi és új szokásairól, például, hogy mit tartanak meg abból, amit faluról magukkal hoztak, s milyen új szokásokhoz hogyan alkalmazkodnak. Munkásmozgalmi szempontból legjelentősebb a lakásviszonyokra vonatkozó közlése, amelyben kimutatja, hogy az akkori lakásínség következtében a lakásuzsora az ipari munkásságot sújtja a legjobban. Viszonylag ők fizetik a legmagasabb házbért, vagyis fizetésük legnagyobb százalékát adják azokért az odúkért, amelyek a legelemibb egészségügyi követelményeknek sem felelnek meg.

1910-ben a Szabó Ervin vezette Budapesti Fővárosi Könyvtár a megüresedett aligazgatói állást kínálja fel Braun Róbertnek.

U