Braun Róbert a könyvtáros és a szociográfus (Budapest, 1960)
Kőhalmi Béla: Braun Róbert, a bibliográfus és lexikográfus
A munkaközösség tervét Szabó Ervin szabta meg és az hosszú évekre szólott. Beszegődni ebbe a közösségbe any- nyit jelentett, mint másodsorba helyezni az egyéni tudományos törekvések szolgálatát. Szabó Ervin ideje előtt a könyvtárosság az állam, vagy a főváros ígérvényét jelentette, amelynek birtokosa gondtalan ellátottság ellenében, egy nem nagyigényű hivatali penzum leszolgálása mellett szabadon élhet kutató munkájának. Szabó Ervinnel a könyvtárosság hivatás, sőt küldetés lett: a tanulni akaró ezrek előzékeny szolgálása és nevelése. Nem volt esetlegesség, hogy az egyéni tudományos ambícióknak a köz szolgálata alá rendelését Szabó Ervin munkatársai közül azok helyeselték, akik a társadalmi haladással rokonszenveztek. A georgeista Braun Róbert, aki saját szemével győződhetett meg Amerikában arról, mit jelentenek ott a közművelődés számára a public libraryk, nem érezte munkakörét áldozatnak, bár annak érezhette volna, hiszen tervekkel fűtötten jött fel a nagyobb kutatási lehetőségek városába. Ami igézet volt a Szabó Ervin álmában: megalkotni az első igazi városi nyilvános könyvtárat, amely mindenkié, mágneses terét az iskolán- kívüli kultúrmunkának s ezzel a példával hatni az országban, hogy utánozzák, — mert a példa vonzóerejét ellenállhatatlan erejűnek képzelte el —, azt Braun Róbert átvette és nem sajnálta érte kutatásra szánt szabad idejének tetemes részét. „Egy gondtalan ország gondjai”, — kicsinyelhetné valaki — a század első másfél évtizedének Magyarországa volt ez. Ám ez úri Magyarország s úri fővárosa hivatalaiban — bárha a teremtő polgármester, Bárczy István szeme függött is rajta — senki sem követelt meg ilyen áldozatot, ilyen úttörő példaadást, amilyent Szabó Ervin diktált nekünk s hozott meg ő is, mint Braun Róbert is ... 8
