Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok
gatójegyét, ha hely is akadt az olvasóteremben, amit kivált télen ugyancsak sokszor kellett az előcsarnokban kivárnia, ha megvolt a ruhatári jegye és ha sikerült a nagy pléh- jeggyel fölzörgetni az öreg Jankovichot olvasmányából — az én első egyetemi éveimben ez a mogorva, vén ember osztogatta a könyvkérő lapokat (meg kell vallanom, én féltem tőle egy kicsit, mert nagyon mérgesen nézett mindenkire, aki az olvasmányában zavarta, ő pedig folyton olvasott; sokszor inkább vártam, míg egy bátrabb kollega jött és szólt: akkor aztán arra esett a mérges pillantás) — szóval, ha volt már látogatójegye, volt hely, volt ruhatári jegye és végül könyvkérő lapja, akkor végre remélhette, hogy könyve is lesz majd, amit olvasson. Bizony csak remélhette; mert az olvasóteremben mindjárt csak azt kaphatta, ami a kézikönyvtár katalógusában szerepelt. Ebben a katalógusban azonban, amely hozzá nem is szak szerint, hanem egyszerű betűrendben közölte a címeket, mindenféle könyv volt, csak olyan nem, amire a kezdő egyetemi hallgatónak szüksége lehetett, vagy ami érdekelhette és így a tudományok szeretetébe bevezethette volna. Minden más könyvet fél nappal előbb kellett kérni. Vagyis annak a diáknak, aki talán félóra járásnyira lakott a könyvtártól, akinek élete az egyetemi előadásokról a kondíciók utáni hajsza és a barátságtalan, piszkos hónapos szobák, kávé- és tejcsamokok és kifőzdék közötti hányattatás volt, először be kellett mennie a könyvtárba, hogy a könyveimet a katalógusokból kikeresse és kérő lapját beadja, és másodszor rendszerint azért, hogy vagy azt hallja, hogy a könyv egyáltalán nincs meg, vagy hogy ki van kölcsönözve. A normális válasz ez az utóbbi volt. Ilyformán a szegény, isenkitől nem protezsált hallgató, majdnem tisztán annyi hasznát látta az egyetemi könyvtárnak — amelynek föntartásához pedig minden félévi beiratkozásnál ő is hozzájárult —hogy az olvasóteremben 72
