Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

kaiban, céljában, föladataiban, módszereiben közelebb állna a város tervezett nyilvános múzeumához, mint a tervezett városi nyilvános könyvtár és szabad főiskola. Ezeknek a rokoncélú kultúrintézményeknek összekapcsolása hatalmas erejű kultúrgócot teremtene, amelyben minden egyes résznek művelő és propagatív ereje kisugároznék a többire és megsokszorozná hatékonyságukat.

A Városi Nyilvános Könyvtár és Szabad Főiskola évek óta vajúdik. Bár az építési költségek rendelkezésre állanak és a telek is megvan, nem tud megszületni. Annak a belső ellentétnek a betege, hogy minél nagyobbszabá- súnak tervezzük, annál erősebben rövidítünk meg egy másik szociális érdeket, amely a térnek, amelyre tervezve van, további beépítése ellen tiltakozik. S maga a hely is semmiképen sem kedvező egy központi kultúrintézmény számára. Vájjon az az új érdek, amely a Múzeum és a Galéria létesítéséhez fűződik, a Könyvtárhoz és Főiskolához kapcsolódó érdekekkel együtt nem volna-e elég erős, hogy Budapest város kultúrközpontját, akropoliszát alkalmas és méltó helyen és formában és minél gyorsabban megteremtse?

A három intézmény egyesítése ép oly kevéssé kívánja szervezeti önállóságuk megszüntetését, mint ahogy már a Könyvtár és Szabad Főiskola összekapcsolásánál hangsúlyozva volt különállásuk és építészetileg is kifejezésre jutott. Mindegyik intézmény önálló maradna és az építész dolga volna, hogy a vezetőkkel egyetértve, ezt a belső és a külső architektúrában is kifejezésre juttassa.

Viszont aligha érezhetné valaki is az autonómia csorbításának, ha az együttműködés lehetőségeinek teljes kihasználására számítva, amely a Könyvtár, Szabad Főiskola és Múzeum közt magától kínálkozik, az egyesek működésében bizonyos programmszerű redukciókat és ennek folytán bizonyos építészeti és költségmegtakarí677