Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)
tásokat már most számításba veszünk. Ami magát a Múzeumot illeti: ha mellette van a Könyvtár, gazdag és szinte teljes gyűjteményével a Budapestre vonatkozó irodalomnak, valamint a művészeti irodalomnak is, nincs szüksége külön könyvtárra és olvasóteremre; ha ott a Főiskola, nem kellenek külön kiállító- termek, előadóterem, fényképészet, étkező stb. És viszont: ha ott a Múzeum, a közönség többfelé van elfoglalva, jobban megoszlik, a populáris olvasótermek kisebbek lehetnek, a Főiskolán a tantermek és laboratóriumok száma csökkenthető stb. Egyik intézmény sem veszít és mindenik nyer. És a nyereség végeredményben Budapest polgáraié és Budapest kultúrájáé, akiket és amit szolgálni valamennyinek legfőbb és legszebb hivatása. JEGYZETEK *) Lásd erről a szerző dolgozatát: Emlékirat községi nyilvános könyvtár létesítéséről Budapesten (1910); megjelent a Városi Szemle 1910. évi kötetében is. 2) A mannheimi konferencián R. v. Erdberg idézte Horsfall adatait az angol és amerikai ipari vidékek gyermekeinek borzalmas tudatlanságáról. Egy manchesteri iskola egyik osztályában egyetlen gyermek sem tudott a móh-ről. Egy bostoni statisztika szerint az elemi iskolák tanulóinak 77%-a sohasem látott varjút, 57.5%-a békát, 20.5%-a pillangót. 91.5% nem ismerte a szilfát, 83% a jávorfát, 66% a szedert, 61% a burgonyanövényt, 21% az almafát. 75.5% nem tudta, milyen évszak van, 65% sohasem látott szivárványt és 14% a csillagokat. 93.4% nem tudta, hogy a bőráruk állatoktól valók, 89%, hogy miből csinálják a lisztet és 50% nem tudta, honnan való a vaj. 35% sohasem volt a városon kívül stb. Die Museen, etc. p. 89. — Ugyanilyen elképesztő tudatlanságot állapítottak meg a kultúráiét legelemibb fogalmai tekintetében felnőtteknél Olaszországban Paola Lombroso és Mario Car678
