Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

ben amúgy is túlterhelt mUnkaprogrammjukra való tekintetből lanyhábban versenyeznek értük. Semmi okunk nem lehet, hogy azt tartsuk, hogy a mi korunk akárhány művészeti alkotása nem érhetne föl a quattrocento akárhány remekével. Ezzel a modern művészettel szemben a mozgékonyabb, fogékonyabb, lelkűkben fiatalabb városokra vár a múzeális megóvás hivatása. A helyi és a városra vonatkozó művészet ápolása mellett a modern művészet gondozása kiválóan városi föladat.

Kell-e itt is megismételni, hogy a modern galériának is csak elsőrendű műveket szabad tartalmaznia? Mi egyébben különböznék máskép a régi műtörténeti múzeumoktól, mint abban, hogy kapuja fölé а „XIX. század” szó van írva. A már nem élő, vagy nem helyben élő mesterek műveivel szemben nem is esik majd nehezére a múzeum vezetőségének, hogy ezt az álláspontot érvényesítse. Annál súlyosabb lesz helyzete a városban élő művészekkel szemben, akik — Degas szellemes megjegyzése szerint — a művészeti költségvetést összetévesztik a szegényalappal. Sajnos, az időszaki kiállításokon eljáró művásárló bizottságok gyakorlatát is túlságosan befolyásolja — egyéb mellékes szempontok mellett — ez a gondolkodás és nagyon hajlamosak — hiszen a védővámok divatja uralkodik a művészeti politikában is — inkább tíz rossz helybeli képet megvenni, mint egy jó idegent.16 Ezért az igazgató autonómiája a modern galéria sikerének még sokszor fontosabb föltétele, mint a többi múzeuménak. Ha a város elhatározza, hogy modern galériát létesít, akkor ezután csak két teendője van: alkalmas embert állítson az élére és adjon neki pénzt. A többit bízza rá s különösen ne nyomorítsa meg bizottságokkal. Mert itt is a vezető egyéniségén fordul meg minden. 17

660