Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

Vei kiegészítheti a hiányokat, ellenben semmi sem lehet elég jó, amivel a kezdő érdeklődését akarjuk fölkelteni. Ezeknél a kölcsön- vagy vándormúzeumoknál állan­dóbb hatást hivatottak gyakorolni a kerületi fiókmúzeu­mok, amelyek a kerületi fiókkönyvtárak mintájára és leg- többnyire azokkal egy épületben, Angliában és Ameri­kában szintén igen gyakoriak. Leginkább és leghelyeseb­ben kicsiben való, miniature egyetemes múzeumok, ter­mészetrajzi, kultúrtörténeti, művészeti anyaggal. Monda­nunk sem kell, hogy ezeknek a kis gyűjteményeknek ösz- szeállításában még szigorúbb elveknek kell uralkodniok, mint amelyek a központi és a kölcsön-múzeumban vezet­tek. Gyermekmúzeumok A fiókmúzeumok természetszerűleg elsősorban a gyer­mekek gyűlőhelyei és ez jól van így. Amerikában oly nagy fontosságot tulajdonítanak a gyermekek megnyerésének, hogy még olyan hatalmas tudományos intézetek, mint a washingtoni nemzeti múzeum, sem átallják, hogy külön kis gyermekmúzeumot rendezzenek be. Ezek összeállítá­sának elvei természetesen mások: a gyermekek felfogásá­hoz, értelmi képességéhez alkalmazkodnak. Miként a gyermekkönyvtárakban, itt is örülnek, ha a gyermek okul és tanul; de azt tartják, hogy elsősorban gyönyör­ködtetni kell, mulattatni és csudálkoztatni. Mert „a csu­dával kezdődik a tudás”. A brooklyni múzeum gyermek- osztályát 1902-ben 84.000-nél több gyermek látogatta. Bi­zonyos, hogy a gyermekkori kedves emlékek nemcsak ezeket a gyermekeket viszik majd, ha embersorban van­nak, a múzeumba, hanem ezer meg ezer szülő és felnőtt testvér első látogatását a múzeumban szintén ezeknek a gyermekeknek öröme és lelkesedése idézte elő.15 655

Next

/
Oldalképek
Tartalom