Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

Összeműködés a szabad oktatással és a könyvtárakkal

Hogy a felnőtteket megnyerje, a nyilvános múzeum nem fogja kihasználatlanul hagyni azokat a lehetőségeket sem, amelyeket a szabad főiskolákkal és egyéb népművelő intézményekkel és egyesületekkel való kooperáció nyújt. Ezek előadóinak és laboratóriumainak számára rendelkezésükre bocsátja anyagát, reprodukciókat és negatíveket tart készenlétben. Még közvetlenebb hatást gyakorolnak magában a múzeumban tartott előadások, főként tanítók, de azután mindenrendű érdeklődők számára. A modern nyilvános múzeum nem is lehet meg ezért előadóterem nélkül, sőt többre van szüksége: nagyobbra a nyilvánosság számára, kisebbekre tudományosabb bemutatásokra; és ezekben akár saját tisztviselői adnak elő, akár a kooperáló szabadoktató intézmények előadói. Épen így azon fog igyekezni, hogy a városi nyilvános könyvtárral szövetkezzék közös munkára. A legtöbb amerikai múzeumban lehet könyvjegyzékeket találni, amelyek a múzeum anyagával rokon tárgyak és kérdések irodalmát tartalmazzák, megjelölésével a könyv helyének a városi könyvtárban. Másutt népszerűbb tárgyakon számok láthatók, amelyek egy-egy vonatkozó könyv helyszámai, ugyancsak a nyilvános könyvtárban.

Száz meg száz nagyobb és kisebb eszközzel, sok ravaszsággal, leleményességgel, ügyességgel lehet ilykép a múzeum nyilvánosságát valósággá tenni; és a legjobb városi múzeumi vezető bizonyára az, akiről azt lehet mondani, hogy — a university extension mintájára — museum extension-t csinál. Mert végeredményben a nyilvános múzeumnak ez az igazi célja, föladata. És hivatását véglegesen megállapodottnak és befejezettnek akkor fogja tekinthetni, amikor beteljesednek Lichtwark szavai: „Népünk jövendő műveltségében a mindenfajta múzeumok

656