Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

VI.

A nyilvánosság követelményei

Az ilyenformán a nyilvánosságra való tekintettel megszervezett múzeumnak is sokat kell még tennie, hogy valóban a nyilvánosságé legyen. Nem is beszélünk olyan elemi, de mindenképen fontos részletekről, amilyenek például a fölírások, amelyeket világosan és könnyen érthetően kell megfogalmazni és jó helyen, olvashatóan elhelyezni. Vagy arról, hogy a tapasztalás szerint a múzeumokban még a szakértőt is gyorsan elfogó fáradság leküzdésére bőven kell kényelmes nyugvóhelyekről gondoskodni, minden teremben és lehetőleg minden kiválóbb tárgy előtt. Magától értetődik az is, hogy a nyilvános múzeumnak az esti órákban is nyitva kell lennie, ha egyáltalán tömeges látogatásra törekszik.*13 Jó, illusztrált és olcsó katalógusok épen olyan fontosak, mint a könyvtárban. De nem teszik fölöslegessé a szakszerű vezetéseket, amelyekre eleve be kell rendezkedni. A legegyszerűbb gyűjtemény is sokat nyer hatóerejében, ha intelligens szakember mutatja be. Aminek nem szabad természetesen gyámkodássá fajulnia, a közönség leckéztetésévé.

*) Mindazonáltal nem tartom, hogy a nyilvános múzeumnak lényegével ellenkeznék, hogy belépődíjakat szedjen. Ha nem adnak elég pénzt, sokkal helyesebb, ha ezzel a külön adóval gondoskodik a hiány pótlásáról, mint hogy esetleg a gyarapítási vagy igazgatási kiadásokat kelljen leszállítani, vagy a nyilvánosságot korlátozni. És ha amellett, vagy épen ennek folytán az esti órákban és vasár- és ünnepnapokon ingyen látogatható, senki sem nevezheti azt antidemokratikus rendszabálynak. A leghelyesebb természetesen a teljes ingyenesség: de nem politikai vagy szociális elvből, hanem tisztán kulturális szempontból: mert bizonyára így látogatják a legtöbben. 14

653