Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)
önkorlátozásnak erényét épen úgy gyakorolja ezzel szemben, mint általában gyűjtésében. De azonkívül is minden múzeumban van akárhány kiállításra érdemes tárgy, amely intérieur elrendezésre nem alkalmas. Építészeti vagy egyházi emlékeket vagy a közlekedés vagy városszabályozás emlékeit nem lehet interieurökben elhelyezni. Ezek elrendezésére a rendszeres, tárgyi szempontok szerinti fölállítás elveit kell alkalmazni, nagyon ügyelvén természetesen arra, hogy így is lehetőleg tetszetősen jelenjenek meg. így nagyobb tárgyak, épületmaradványok, szobrok a múzeum udvarán, kertjében, csarnokában esetleg sokkal jobban és kellemesebben érvényesülhetnek, mint tárgyi csoportjukban. Általában nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy kiállító gyűjteményben egyetlen elrendezési elvet sem lehet ridegen és változatlanul keresztülvinni, mert itten uralkodó elvnek a minél csábítóbb beállításnak kell lennie; ami esetről-esetre más elrendezést követelhet és főként a vezető ízlésén és tapintatán fordul meg. A raktár Magától értetődik ellenben, hogy a kiállításra nem szánt anyag elraktározásában az esztétikai elvet nem kell alkalmazni, de még a levegős, ritkított fölállításét sem. Viszont föltétién követelmény a raktárral szemben is, hogy ne rendszertelen összevisszaság uralkodjék benne, hanem olyan rend, amely a múzeum tisztviselőinek és a kutatóknak egyaránt megkönnyíti az anyag konzerválását, tanulmányozását és élvezetét. Ezért kívánatos, hogy a raktári anyag tágas és dolgozásra alkalmas termekben, ha szorosan is, de a múzeum osztályozásának rendjében legyen fölállítva, mintegy egyéni tartaléka és folytatása a kiállító gyűjtemény minden egyes osztályának. 652
