Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

juk elismerni, amelyek életükkel, tevékenységükkel kap­csolódtak bele a város kultúréletébe. Amelyeknél tehát a helyi jelleg nem véletlen, hanem a helyben gyökerező előzményük és folytatásuk van. Amelyek egyéniségüket: hogy olyanok lettek, amilyenek, egyéb helyi adottságok­nak köszönhetik és életük és működésük során maguk is ilyen helyi adottságokká lettek, új fejlődés megindítói, forrásai, meghatározói. Szóval: mindazok a tárgyak vagy események, amelyek szerves összefüggése teszi ki a város életét, amelyeknek összessége adja ki a város egyéniségét, jellemét. Azt kell éreznünk és azt kell tudnunk minden tárgynál, amellyel a múzeumban dolgunk akad, hogy az közre­működött abban, hogy a város olyanná lett, amilyen és hogy anélkül mássá lett volna. Nem fogjuk tehát megrakni események emlékeivel, amelyek épen úgy lejátszódhattak, sőt tényleg le is ját­szódtak száz más városban. Ha egy táncosnő divatja végig­járja Európát és városunkban sem álltak ellent az álta­lános láznak: ennek az eseménynek emlékei lehetnek egy sajátos fejlődés láncszeme, de többnyire nem azok. Hogy a városban élt kiváló férfiú ilyen vagy amolyan pipából szívta-e ebédutáni dohányát, lehet esetleg érdekes, sőt karakterisztikus kísérő jelensége az ő egyéniségének, de többnyire nem több kuriozitásnál. Ha egy a városba vető­dött idegen itten, magános palotájában, angol vagy japán módra berendezkedett: ez lehetett új iparművészeti irány­zat megindítója, de többnyire máskép keletkeznek az új művészeti irányok. Ezeknek az eseményeknek emlékeit senki sem fogja nélkülözni, aki a város kultúrtörténetét írja meg. Ellenben lényeges, a város életébe vágó attribútumo­kat fogunk felismerni olyan dolgok és események emlék­tárgyaiban, mint pl. a nyilvános bálok és tánctermek, 644

Next

/
Oldalképek
Tartalom