Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

amelyekben a város fiatalsága egy emberöltőn át kereste szórakozását: ez a város erkölcstörténetének organikus része. Olyan férfiú arcképében vagy szobrában, aki talán mint polgármester, a város fejlődésére rányomta egyénisége bélyegét. Olyan üzleti vagy lakásberendezésben, amelyről tudjuk, hogy a város lakosságának egész rétege: gazdag patríciusai, kézművesei vagy proletárjai olyanban élték le egész életüket.

Ennek a szempontnak szigorú és következetes betartásával — hogy t. i. minden tárgy szerves összefüggése a város életével a helyi jelleg döntő ismérve — a városi múzeum anyagát mindazon területekről veszi, amelyeket közönségesen a kultúrtörténet vagy társadalomtörténet tárgyainak tekintenek. A város anyagi és szellemi kultúrájának minden ága egyaránt kell, hogy résztvegyen a város kultúrképének bemutatásában.

Nem volna ez a kép teljes, ha pl. régészeti hajlamú vezető csak az ú. n. archeológiái emlékekre szorítaná keretét; nem volna teljes, ha egy másik, talán művészeti hajlamú csupán a művészeti fejlődés emlékeivel törődnék ; és tökéletlen volna akkor is, ha egy harmadik talán egyedül a város gazdasági vagy közigazgatási emlékeiből akarná megépíteni. Mindez egyformán, ha többnyire nem is egyenlő arányban, része a város kultúrtörténetének és kultúrképe teljességéhez hozzátartozik.

Az anyag osztályozása

Ilyenformán a városi múzeum gyűjtésének kereteit bármely közkeletű kultúrtörténeti vagy szociográfiai kézikönyv elfogadott fölosztása sémájában is megkapjuk.

A Museumskunde 3. évfolyamában Otto Lauffer a következőkép osztályozza a kultúrtörténeti anyagot:

645