Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

kevés város engedheti meg magának és tarthat is másra igényt, mint hogy kultúrtörténeti múzeumot tartson fönn. Ez a specifikus, ha ma nem, hát holnap minden városnak leginkább megfelelő múzeumi típus; és ha városi múzeumokról beszélünk, közönségesen ezt értjük ezen elnevezésen.

IV.

A városi múzeumok működésének módszerei

Bármi legyen is a városi múzeum anyaga — történeti emlékek, képek vagy természeti tárgyak: azok az általános irányelvek, amelyeket bevezetésünkben a mai múzeumi politika sarkpontjai gyanánt jelöltünk meg, nem kevésbé érvényesek reája, mint az állam vagy bárki más által fönntartott múzeumokra. Sőt még inkább. Ha a kultúrországok demokratizálódása: gazdasági, politikai és művelődési javaiknak a polgárok mind nagyobb körére való megoszlása vonja maga után a múzeumok demokratizálódását, illetve teszi azt a múzeumok élet- és létföltételévé, mennyivel inkább parancsoló szükséglete a városoknak, hogy népies múzeumi politikát folytassanak. A város maga demokratikusabb alakulás az államnál, valóságban legtöbbször az állami demokráciának is egyedüli hordozója. Ha másrészt az állami és magánmúzeumok is szinte kivétel nélkül városokban vannak elhelyezve, tehát ugyanazon emberek közt, akik körében a városi gyűjtemények is működnek és ezért, ha távolabb körben hatni akarnak, ugyanolyan demokratikus elveket kell követniük, azt viszont épen az állami és magángyűjteményeknek nemcsak megbocsátani lesz hajlandó a közvélemény, hanem sokszor talán meg is követeli tőlük, hogy első sorban tudományos laboratóriumok legyenek és azok

639