Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

I.

A modern múzeum föladatai

Nem lehet kétséges, hogy ha a főváros ma múzeumi programmot akar megállapítani, azokból az általános elvekből kell kiindulnia, amelyek a művelt Nyugaton a múzeumok működési irányát megszabják. Ebben a tekintetben az utolsó két évtizedben lényeges változásokat lehet följegyezni. Ugyanaz az átalakulás, amelyen a könyvtári politika megy által, jelentkezik a múzeumi politikában is.1 Ritkaságok gyűjteményéből, Raritäten- és Curiositäten- kabinettekből, vagy tudományos laboratóriumokból a múzeumok is hovatovább a közművelődés, vagy ahogy közönségesen nevezik: a népművelés szolgálatába szegődnek. Ruskin kezdeményezései Angliában és Amerikának ösztönszerű demokratikus gyakorlata tudatos kifejezést és erélyes és minden irányú folytatást nyertek a német múzeológusok mannheimi konferenciáján, amelyet — jellemző tény — a Zentralstelle für Arbeiter-Wohl- fahrtseinrichtungen auspiciumai alatt tartottak 1903-ban. Élénk és rokonszenves visszhangot fakasztottak a mannheimi tárgyalások Franciaországban és Olaszországban. Ügy, hogy el lehet mondani: ha a múzeológusok véleményei igen sok ponton szerteágaznak, abban az általános elvben mindig megegyeznek, hogy a modern múzeum csak mint demokratikus intézmény élhet meg és teljesíthet hivatást a nemzetek szellemi életében.

623