Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

érezte magát, hogy helyenkint szinte megismételje azt, amit Kremmer Dezső kitűnő dolgozatában a magától értődés természetességével és egyszerűségével megírt, annak oka nem annyira némely eltérések hangsúlyozásának szüksége, mint inkább az az érzés, hogy amikor építkezésre való tekintettel kell programmot osinálni, szükséges, hogy rendszeres fölépítésben álljanak előttünk a jövendő intézmény ösz- szes jellegzetes tulajdonságai, hogy az épület valóban az lehessen, aminek lennie kell: a gyűjteménynek a lehetőségig tisztán és teljesen fölismert szükségleteihez szabott burka. Hogy „belülről kifelé” építhessünk s nem, mint oly sokszor történik megfordítva. A szerző azt is reméli, hogy az a körülmény, hogy bizonyos tekintetben a múzeumokkal szemben ő maga is „közönség”, nem fogja hátrányosan befolyásolni egy nyilvános intézmény programját {ha ugyan ezeknek a soroknak egyáltalán lesz arra befolyásuk). Hogy viszont olykor a kelleténél messzebb ki nem csúszott ezirányban, azt főként a Meller Simon barátjával, a Szépművészeti Múzeum őrével folytatott beszélgetéseknek köszönheti.

622