Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

Önfeledt öntudatlansággal hajtotta fejét a tömeglélek igája alá! Hová lett az értelem fölénye! Amikor a mo- nista Haeckel és az internacionalista Ostwald, a racionalista France és a filozófus Bergson egyformán csak azzal váltak ki a megörült európai mohból, hogy még hangosabban kiabáltak, még szertelenebbül hadonásztak, mint az átlag.

S ha ilyenek voltak a vezető elmék, milyenek voltak a többiek, a másodrendűtek, az igazi nagy értelmiségi osztály?

Még benne vagyunk a háborúban s még munkában látjuk az ész szerszámának kezelőit. S lesz-e, aki tagadja, hogy nemcsak az első mámorban, hanem azután is, hónapról-hónapra és keserves évek kínjaitól megihletle- nül immár negyedik esztendeje az úgynevezett műveltek azok, akik a háborús gazdaság és politika legaljasabb és a társadalmi észszerűség szempontjából legértelmetlenebb funkcióit látják el!

*

Szükséges ezekre a közismert tényekre emlékeztetni akkor, amikor arról van szó, hogy a művelteknek új nemzedéke lépjen sorompóba az értelem és a humanizmus uralmáért.

Újra kell meghatározni a műveltség fogalmát. És ezzel a műveltség társadalmi funkcióját is.

Am nevezzék műveltségnek a tudás bizonyos meny- nyiségét, az értelem bizonyos kicsiszoltságát, az életigények bizonyos terjedelmét.

De a tapasztalatok után senki sem igényelheti, hogy ezeket a tulajdonságokat elegendőknek tartsuk, hogy alapul szolgáljanak az értelmiség társadalmi vezető szerepére.

Láttuk, hogy a legnagyobb ész és a legtöbb tudás egymagában nem teszi viselőjét alkalmassá arra, hogy

601