Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

megbízható vezetője legyen más embereknek. Sokszor még arra sem, hogy osupán a tudománynak, a megismerésnek, a puszta igazságnak gondját bízhassuk reá.

Az a műveltség, amely erre egyedül képesíthet, nem merül ki értelmi tulajdonságokban. Követelményei elsősorban nem is az intellektuális, hanem a morális és a szociális szférában vannak.

Alapvető tulajdonsága: az ember minden képességének harmóniája. Ami azt jelenti: az értelmi, az érzelmi és a cselekvő erők legmagasabb kiképzése és összhangja.

Nem igazán művelt az, aki bármennyit tud is, megismerései nem hatották át érzelmi énjét. Aki bár tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, pro foro interne, bensőleg sem foglalt lelke mélyéig hatóan, megingathatatlanul, rettenthetetlenül állást a jó mellett.

De ne bízzuk magunkat olyanokra sem, akik meggyőződést hirdetnek ugyan, de megmaradnak a szavak, a szép elméletek területén.

Minden meggyőződés annyit ér, amennyit hirdetője a maga cselekvésével valóra vált.

Ne higyjünk azoknak, akik naiv öncsalással vagy ravaszul éppen azzal próbálják elméleteik és eszményeik nagyszerűségét és magasságát szuggerálni kortársaiknak, hogy csak a messze jövőt ismerik el illetékes tórájuknak.

Az embereknek egymáshoz és a társadalomhoz való viszonya néhány egyszerű és örök, gyakorlatilag is többé- kevésbbé folyton érvényesülő erkölcsi elvre redukálódik. A legmagasabbröptű utópia is csak ezek egyikének vagy másikának vagy többjének elméleti alkalmazása. Aki nem talál mindennapi életében módot arra, hogy ezen elveit mindennapi cselekvésében is érvényesítse, az lehet tökéletes gondolkodó, de bizonyára gyönge meggyőződésű és gyönge akaratú lény. Ha eleve kapitulál a kis dolgokban, hogyan állja meg helyét a nagyokban!

602