Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

SZABO ERVIN VALLOMÁSA OLVASMÁNYAIRÓL

Emersonnal tartok, aki szerint az ember a könyvekből okulást nem, de ösztönzést kap.

Amennyire visszaemlékezem, sok könyvet olvastam alaposabban, vagy sok szerzőt intenzívebben, olyanokat, akiknek hatása szellemi egyéniségemre csekély volt, de akárhányat csak felületesen vagy ritkán, akiknek igen sokat köszönhetek. Szinte azt mondhatnám: akiken quasi végig kellett magamat rágnom, azoktól kevesebbet vettem, mint azoktól, akiknek olykor csak egy könyvét, egy cikkét vagy épen csak néhány sorát ismerem.

Talán ez az oka, hogy „újra meg újra visszatérő olvasmányom” aligha van. Még leginkább Faust-ot nevezhetem ilyennek. De általában élek a gyanúperrel, hogy a legtöbb ember úgy van ezzel az „állandó” olvasmánnyal, mint én.

Ellenben sok könyv van, mely ha átmeneti olvasmányom volt is, állandó hatást gyakorolt rám.

Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy a szülői házban viszonylag nagy és igen gondosan válogatott könyvtár állt rendelkezésemre. így a világirodalom legjavával már akkor ismerkedtem meg, amikor társaim még az iskolai szerzőkkel vesződtek.

Azt hiszem, hogy egész érzés- és gondolatirányomra az első erős hatást Dickens filantrópikus regényeitől

594