Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

kaptam, amelynek teljes sorozata megvolt otthon. Kivált Oliver Twist-re emlékszem.

Ugyancsak otthon találtam Schiller filozófiai dolgait és Lassalle több beszédének kiadásait. Ezek még határozottabban érlelték meg a dickensi csírákat.

Petőfi sok versét szerettem magamban szavalni.

Becsben, az egyetemen ismerkedtem meg Nietzsebével, illetve először Schopenhauer als Erzieher-jével. S ez — mondhatom — forradalmi átalakulásokat idézett bennem elő.

Ehhez kapcsolódtak — minden ellentétességük mellett mégis valami misztikus összefüggésben — Emerson és Tolsztoj.

Amikor a szakstudium komoly ideje kezdődött, Marx és Engels kisebb, főkép bölcseleti és szociológiai értekezéseinek hatása alatt állottam; de individualisz- tikus hajlamaimat ébren tartották Kropotkin és Lavrov. E furcsának látszó épület betetőzéséhez főként a francia Georges Soréi és az olasz Vilfredo Pareto segített.

Grünwald Béla Régi Magyarországá-nak köszönhetem, hogy elméleteimet magyar anyagon mindig ki tudtam próbálni.

Tökéletlen volna a kép, ha nem említeném meg, hogy költők és regényírók sokszor és mindújra óvtak meg a megcsontosodástól.

Hiányosnak tartom ma is minden napomat, amelyen nem volt módomban, hogy rajtuk és általuk üdüljek fel. Egyenkint megnevezni őket nehéz volna. Gyakran olvasom Goethé-t és a magyarok közül Ady-t és Babits-ot. De mellettük régiek és újak, magyarok és külföldiek, tarka egymásutánban kapcsolják össze napjaim kevés szabad óráját a goethei mondás értelmében: Man sollte

38‘ — 14

595