Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok
Legújabb munkáját, mely nemrégiben jelent meg New Yorkban, a Sturgis & Walton Co.-nál Fatigue study címmel, szintén ,.az emberiség legnagyobb és leghaszontalanabb pazarlása kiirtásának” szenteli. Nem volna rá okunk, hogy közelebbről vizsgálódjunk ezekben az összefoglaló tanulmányokban, ha nem tartalmaznának egynémely olyan újítást, amelyek nemcsak hogy újak, hanem hidat vernek ahhoz a problémához, amelyet az imént érintettünk. Ezt ugyan nem a munkamenet racionalizálásának szükségessége vetette fel, mindazonáltal ebbe a problémakörbe tartozik, nevezetesen a betanított munkaerők megszerzésének problémakörébe. Imént említett munkájában is taylori alapelvből indul ki Gilbreth, abból ugyanis, hogy legjobb az az üzem, amelynek legjobbak a munkásai. „Elsőrendű voltát egyetlen olyan üzem sem őrizheti meg, amelynek munkásai agyonfáradtak.” Legfontosabb teendő tehát kiküszöbölni a „fölösleges kifáradás” okait (unnecessary fatigue), amelyeket rendesen a „fölösleges mozdulatokban” (wasted motions) kell keresni. A hasznos idő alatt kiadott haszontalan erő haszontalan elfáradást okoz. Időpazarlás és fölösleges elfáradás csak tudatlansággal menthető. „A fölösleges elfáradást valakinek a tudatlansága okozza.” Ez pedig kiirtani való. A fáradság meghatározása után elmondja Gilbreth, hogyan kell a kifáradási tanulmányokat végezni és rátér az „alkalmas pihenők” kérdésére, amelyeknek az a céljuk, hogy a munkást szükséges pihenőkben, esetleg a haszontalan elfáradásokért kárpótlásul részesítse. Szól a munkaidő megrövidítéséről, kényelmes székekről, melyek hatékonyabbá teszik a munkaközi szüneteket, a munkát javító berendezésekről (betterment work, megkülönböztetésül a „jóléti berendezésektől”, mert azok az üzem jobbá és hasznothajtóbbá tételét szolgálják) és hossza589