Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

ember munkájában a mozdulatok ritmikus egymásután­jának. Őseink ösztöne diktálta, hogy erejük igénybe­vétele legkisebb akkor, ha a munkamozdulatok egyen­letes és egyenlő időközökben következnek egymásra. Ezt a primitív igazságot a modern élettani tudomány meg­erősíti. Kutatásai világánál azt látjuk, hogy az emberi test izmainak természetes munkaritmusuk van, erre vannak berendezve; „létrejön pedig ez a ritmus azáltal, hogy minden teljesítmény után bizonyos időközt kell betar­tanunk, ami alatt a teljesítmény kívánta erőveszteség teljesen pótoltatik”. (Herkner.) A tudományos üzemvezetés tehát arra törekszik, hogy pontos mozdulattanulmányok útján megállapítsa egyrészt azt a munka-tempót, amely a dolgozó izmot éppen azokhoz a pihenőkhöz juttatja, amelyekre annak fiziológiai alkatánál fogva a hosszú és tartós munkánál leginkább szüksége van, másrészt, hogy pihenők beillesz­tésével vagy célszerű kitöltésével kárpótlást nyújtson azokért, a természetes munkaritmusoktól való eltérések okozta kifáradásokért, amelyek a munka egymásután­jának tökéletlen megfigyeléséből vagy más, gazdasági megfontolásokból származnak. A munkatempó leggazdaságosabb, helyesebben leg­racionálisabb megoldásának erős gátlásokkal (tradíció, mindkét részről való hajlam a túlmunkára s hozzá hason­lókkal) kell még megküzdenie; viszont a munkakedv és a munkahely, a környezet és a pihenők jobb kihaszná­lásának kérdésében már több elméleti és gyakorlati ered­ményt értek el. Ezeket az eredményeket jórészt Frank B. Gilbreth mérnöknek, Taylor legtehetségesebb tanítványának kö­szönjük, aki több írásában a kifáradás technikai és lélek­tani problémáit vizsgálgatta. 588

Next

/
Oldalképek
Tartalom