Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

rikai és az angol, hanem még a nagyszerű német technikai közoktatásügy sem képes ennek a fejlődésnek még csak megközelítőleg is nyomába lépni. Amerikában és Németországban — és kisebb mértékben másutt, így Magyarországon is — a nagygyáripar saját gyári iskolákkal próbálja a hiányt pótolni. Mindez nem elegendő. Az új munkaerők nagy részét a korábbi rendszeres tanmenet helyett mindinkább betanítással képezik ki, a tanult és a tanulatlan munkás helyét a „betanított” foglalja el, „oly munkáscsoport, amely jövedelmére és társadalmi súlyára nézve a tanult munkásokat nemcsak eléri, hanem felül is múlja” (Herkner). Valószínű, hogy a betanulásra való képesség oly követelményeket támaszt a munkások szellemi mozgékonysága, rugalmassága, alkalmazkodó képessége, technikai érzéke, önállósága és tapasztaltsága iránt, amelyeket a régebbi nemzedék könnyen nélkülözhetett.

Utalhatnánk még a szervezett munkásosztály gyarapodó társadalmi és politikai hatalmára, a szociális érzés erősbödésére stb.; e helyt azonban a munkavégzés racionalizálásának csupán a nagyipari termelőfolyamat gazdaságosságából fakadó indokairól akarunk szólni.

A legfrissebb gazdasági fejlődés ismertetett jelenségei, nevezetesen a technikai haladás korlátoltsága, a tanult munka drágasága és a növekvő szükséglet betanítható munkásanyag iránt teljesen elegendők voltak, hogy a legfejlettebb technikai racionalitás földjén a munka- művelet racionalizálására irányuló törekvést, az üzemszervezést feladatainak élére állítsák.

E tekintetben nagyon figyelemre méltó, hogy a „tudományos üzemvezetés” ez új rendszereiben nemcsak mindazokat a munkásjóléti berendezéseket, amelyeket addig humanitárius kiadásoknak tekintettek és amelyekkel ezért a tulajdonképeni üzemszámlát nem is terhelték

586