Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

földi újságok mögött és oly hihetetlen dolgokat művelnek, hogy maguk a lövészárkokban levő katonák panaszkodtak róla.”

Nem mondjuk, hogy a túlvérmes tudósok, a lepkeszárnyú tárcaírók és a szenzációhajhászó újságok hatás nélkül lesznek a tudományok és a művészetek egyetemes fejlődésére. Bizonyára évek fognak eltelni, míg közülük a jó- hiszeműek mind, s kiket befolyásuk alá vetettek, nem lesznek gátlói annak a törekvésnek, amely az igazságot az igazságért s a szépséget a szépségért műveli. De bizalmunkat, hogy a háború és a lelkek elvadítása sem fogja megbontani az európai kultúrközösséget, más tényekre alapítjuk, mint a tudósok lobbanékonyságára, az írók változékonyságára és a hazugságok leleplezésére.

Bizonyára mindenkit meglepett már, aki valaha foglalkozott a könyvtermelés statisztikájával, az ebben a termelő ágban is uralkodó szigorú törvényszerűség. „Semmi sem meglepőbb, mint az ellentét az irodalmi, zenei vagy művészeti művek termelésének látszólag korlátlan spontaneitása és ennek a termelésnek szabályszerűsége közt.”* Évről-évre, lassan emelkedő irányzattal, az összes kultúr- országokban ugyanannyi könyv, zenemű, reprodukció jelenik meg, s az egészen belül sokszor a százalékok hányadáig egyforma a vallási, vagy bölcseleti, vagy jogi, vagy szépirodalmi munkák része.

A törvényszerűségnek oka kétségkívül nem az, hogy az írni vágyó és író teológusok, filozófusok, jogászok vagy költők száma vagy termelőképessége évről-évre szinte változatlan és egyenlő arányban megoszló volna; hanem inkább az, hogy a könyv is árucikk, amelynek termelését a piac felvevőképessége és a termelés egyes ágazataiba fektetett tőke nagysága irányítja. Mind a kettő sem egészben, sem megoszlásában nem változik gyorsan.

* The Publishers Weekly, 1915. jan. 23. p. 227.

574