Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok
elmulasztják a könyvtár építésénél a könyvtámok tanácsát kikérni. Említésre méltó itten, hogy Graesel a könyvállványok legújabb rendszereivel szemben a régi szabályozó szögeknek (Stellstifte) híve; elismeri ugyan az újabb állvány- rendszerek kényelmességét, de azt tartja, hogy előnyeik a magasabb költségeket föl nem érik. Mindazáltal részletesen ismerteti és ábrákban is bemutatja az újabb rendszereket (a melyek közül tudtunkkal Wenker rendszere terjed Magyarországon). A második fejezetben a könyvtári tisztviselőkről szól ; ide tartozik az első függelék is. Ez egyike a könyv legszebb részeinek. Erélyesen támadja azt az elterjedt fölfogást, hogy a könyvtárnokság nem önálló hivatás, hogy különösen könyvtár vezetésére bármely tudós alkalmas, sőt ezt mellékhivatalként is elláthatja. Meglehet benne is az a három személyi tulajdonság, a mely a könyvtámoknál elengedhetetlen, t. i. rendszeretet, szorgalom és humanitás, bírhat ez is a kellő emlékezettel, ítélőképességgel, gyűjtő szenvedélylyel, továbbá az általános és a könyvtári szakismeretekkel (bár mindenesetre legnagyobb ritkaság- számba megy az ilyen); de legtöbbnyire csak saját stúdiuma segédeszközének tekinti az alája rendelt könyvtárt, a melylyel semmiesetre sem szolgálja azt a czélt, a melyet Graesel a könyvtárnoknak kitűz és a mely mások tudományos munkájának előmozdításában áll. Németországban alig is van ma már olyan egyetemi könyvtár, a melyben a tanárkönyvtárnokok régi rendszere dívik. És ha Európában nem is tartunk még annál a fölfogásnál, hogy „a library is a school and the librarian is in the highest sense a teacher” (Melvil Dewey), az kétségtelen, hogy a könyvtámokságnak élethivatásként való alakulása a tudomány szempontjából nagy előny; csak ez által vált lehetségessé, hogy a könyvtárak többé nem 56