Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

FROLETARKÖLTÉSZET

(Várnai Zseni verseskönyve alkalmából.)

Voltak és vannak a szociálisták és legkivált a soi- disant marxisták között, akik az egész új magyar költészet művészi értékét azon mérték, a pártprogrammból mi van benne vagy mi ütközik abba, s eszerint mondták az egyikről, hogy nagy költő, a másikról, hogy nem költő.

És vannak s ezután is lesznek hivatásos irodalom- történészek és kritikusok, akik készek művészi alkotást kirekeszteni az irodalomból, ha tárgya, alakjai vagy világnézete és meggyőződései ellenszenvesek nekik.

Nem kell mondani, hogy a pártprogramm-esztéták ítéletének és a hivatalos esztétákénak egyformán semmi köze a művészethez.

Mindketten egyformán nem érzik és nem értik a művészi teremtés lényegét. Valaminek művészi volta nem azon fordul meg, hogy miből, milyen anyagból készült, hanem azon, hogy mi lett, hogyan lett? Tudással, teremtéssel, alakítással van-e dolgunk? Formákkal, színekkel, kifejezésmóddal gazdagodtunk-e?

Hogy ezen túl — vagyis a művészi képességek előfeltételén túl — az anyag, a tárgy sem közömbös, ki tagadná? Minden művészi alkotás másik előfeltétele az őszinteség, az érzések és elgondolások becsületessége. Bizonyos, hogy csak olyasminek művészi alakítása sike556