Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

súlyosan érzik. Alig hihetjük, hogy külön könyvtári pótlék népszerűbb volna, mint a pótadó bármely más célú emelése, önálló községi könyvtári adó behozatala ezenfelül valószinűleg a kormány ellenállásán múlnék, minthogy az eddig alig engedélyezett önálló községi egyenes adónemet.

Ha ilyenformán nem javasoljuk egyelőre, hogy a könyvtárt használók anyagi hozzájárulásának ezt a legtermészetesebb és legigazságosabb módját vezessük be, akkor annak csak egy módja van: könyvtári kölcsöndíj vagy olvasódíj szedése.

A könyvtári kölcsöndíj ellen erős érveket szoktak fölsorakoztatni. Azt mondják, hogy vét a modem pénzügyi politika ellen, amelynek demokratikus és igazságos tendenciája, hogy a polgárok egyéni viszonyaihoz jobban alkalmazható adórendszerrel kiszorítsa a régi illetékrendszert. A kölcsönilleték mindenki számára: a tehetősebbeknek és a szegényeknek egyforma, nem számol tehát az egyénnek teherviselőképességével, ellenben az adó a jövedelemhez jobban alkalmazkodhatik. Azután azt mondják, hogy a kölcsöndíj helytelen irányba formálja a polgári öntudatot, amelyet épen abba az irányba kellene terelni, hogy a közösség közművelési szolgáltatási mindenki számára egyformán ingyenesek. Végül azt a gyakorlati érvet is szokták ellene vetni, hogy csökkenti a használatot.

Hogy az adó mindenkép kívánatosabb az illetéknél, azt magunk elismerjük. De minthogy ez nálunk nem jöhet számba, a kérdés csak az lehet, hogy a kölcsöndíj pozitív kára olyan-e, hogy eleve ki kell zárnunk tárgyalását.

Nézetünk szerint nem. Bizonyára helyes törekvés, hogy modem közösségeinkben, amelyeknek közművelő szolgáltatásai rendszerint még messze háttérbe szorulnak egyéb funkciói mögött, a polgári közvéleményben megerő248