Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

sítsük a tudatot, hogy a kulturális szolgáltatások elsőrendű fontosságúak és ezért mindenki számára minden gát nélkül és egyformán hozzáférhetők kell hogy legyenek. De — valljuk meg — ma még olyan távol vagyunk a polgár- psziché ezen ideális állapotától, hogy a közösségnek ingyenes szolgáltatásai sokszor sokkal inkább jótékonyságízüek, „szegényszagúak”, semmint egy mindenkit joggal megillető igény kielégítései- S így inkább azt kell hinnünk, hogy épen a népesség szegényebb, de önérzetesebb rétegei, elsősorban az ipari munkások, szívesebben közelednek majd olyan népművelő intézményhez, amely csekély ellenszolgáltatást követel tőlük.

Ha pedig csekély a kölcsöndíj, akkor attól sem kell tartanunk, hogy nagyobb tömegeket elriasszon. Azt látjuk például Bécsben, hogy bár elejétől kezdve szednek csekély és az olvasók vagyoni viszonyai szerint lehetőleg változó kölcsöndíjat, azért a kölcsön adott kötetek száma az első évi 145,000 kötetről tizenegy év alatt 2,266,000-re emelkedett 1909-ben* Egy-egy kölcsönzésért fizettek itt átlag 8 fillért az olvasók és a kölcsöndíjakból bevett ösz- szeg 191,000 K.

Budapesten, ahol nem arról van szó, mint Bécsben, hogy a könyvtárnak teljes üzemét majdnem kizárólag kölcsöndíjakból kell fentartani, mert ott a községtanács keresztény-szociális többsége egyáltalán nem törődik a könyvtárüggyel, hanem csak arról, hogy valamelyest könnyítsünk a községnek előreláthatólag szívesen vállalt, de nagy terhein, sokkal alacsonyabb kölcsöndíjjal is be lehetne érni. Ha ezt csak 4 fillére tesszük átlagosan — az iskolákban ma ennél sokkal magasabb könyvtárdíjakat fizetnek a tanulók — alig kell attól tartani, hogy ez az egyáltalán számbaj övő olvasórétegek közül egyet is elriasz* L. a 23. táblázatot a Nemzetközi Könyvtárstatisztikánál.

249