Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

ban dotált könyvtár közt épen az utolsó helyen áll. S a sokkal nagyobb, sőt a legjobban dotált külföldi könyvtárak sem képesek már anyagilag az irodalom mennyiségi fejlődétsével lépést tartani. Ez a gazdasági ok már ma külföldön is a specializálás irányába tereli a könyvtárakat. Az igazi általános könyvtárak ideje elmúlt. S ha Budapesten egyelőre mégis kell általános könyvtárakat főn tartani: nem volna-e ezen könyvtárak használóinak, nem maguknak a könyvtáraknak érdekükben, hogy kis dotációjuk a lehető legtervszerűbben oszoljék meg a tudományok különböző ágai közt? Ha nagy könyvtáraink némely külföldi város, pl. Frankfurt a. M. példájára kölcsönösen elhatárolnák munkakörüket és — ha szükséges — általános jellegük megóvása mellett mindenik az irodalom más-más ágára specializálná magát, bizonyos, hogy rövidesen sokkal több tudományos könyvet bocsáthatnánk a kutatók rendelkezésére, mint a mai, egymással konkurráló, egyforma általánosságra törekvés állapotában.

Ebbe a munkamegosztásba az új könyvtár is igen jól behelyezkednék. A népkönyvtárnak az intézmény célja által megkívánt természetes tagolását központi ú. n. reference library-re és kerületi fiókokra úgy használná ki, hogy a fiókok általános jellegét tisztán megóvná, vagyis azokat szépirodalommal és minden ágú oktató irodalommal a szükség szerint egyformán ellátná; a központban ellenben nem törekednék szépirodalomból raktárt tartani, a tudományos irodalom egyéb ágait csak annyiban ápolná, amennyire azt minden komoly könyvtárban tenni kell, de tökéletességre és teljességre a tudományos irodalomnak csupán egy területén törekednék. Szinte magától kínálkozik a gondolat, hogy ez a társadalmi és politikai tudományok — vagy mint azelőtt nevezték: az államtudományok —- területe legyen.

236