Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

harcokat, az első világháború előtti főváros közgyűlése emberkéinek acsarkodásait. Szabó Ervin Emlékirata enciklopédiája mindannak a könyvtárosi tudnivalónak, ami egy kultúrházzal (az akkori terminológia szerint népházzal) kapcsolatos nagy nyilvános könyvtár megteremtéséhez és funkcionálásához szükséges; teljes helyzetképe a főváros 1910 körüli könyvtári viszonyainak és problémáinak, tehát fontos könyvtártörténeti dokumentum; tárháza olyan javaslatoknak és könyvtárpolitikai elgondolásoknak, amelyek számunkra ma is, a jövőben is figyelembe veendők volnának. Az első világháború előtti Budapest polgárainak meg kellett magyarázni, mi az a public library és hogy helyezkedik el ez az intézmény a közművelődésügy egészében. Meg kellett magyarázni, hogy az a főváros, amely elég jól gondoskodik az iskolai oktatásról, nagy hibát követ el, ha az iskola utáni tanulás ügyét elhanyagolja, számokkal kellett bizonyítani, hogy a külföld nagy városai mennyit költenek nyilvános könyvtári célokra, és mily szégyenletesen keveset költ ilyen célra a főváros. Típusonként, külön a tudományos és külön az úgynevezett népkönyvtárakat véve vizsgálat alá, kilenc hozzáférhetően nyilvános tudományos könyvtár és a bécsi Hofbibliothek könyvállományán és ellátottságán és az akkor legnagyobb budapesti népkönyvtár, a Budapesti Könyvtáregyesület és a bécsi Verein Zentralbibliothek állományának és forgalmának egybevetésével olvassa a polgárság fejére, hogy „a reánk legkedvezőbb összehasonlítás világításában is, úgy a könyvanyag, mint annak racionális kihasználása tekintetében igen kezdetleges igényeket sem elégítenek ki. Ha — írja tovább — a nálunk sokkal népszerűbb angol—amerikai mintákkal mértük volna össze könyvtárainkat, az ítélet

20