Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros
zását a könyvtárakban, azontúl azonban kizárólag filológusok gyakorlótere lesz az állami könyvtárak anyaga. Mert ez a terv* és nem hisszük, hogy ezen proskribált folyóiratban megjelenő Írásunknak bármi csekély hatása lenne majd erre. És a magyar könyvtárak is olyan képet mutatnak majd, mint a katonai nagy gyakorlatok után a paraszt vetése: az uralkodó hatalom pusztító hadjáratáét Magyarország szellemi és anyagi kultúrája ellen.” A Szabó Ervinéhez csatlakozó Madzsajr-féle bírálat az Egyetem segédkönyvtárának orvostudományi részéről éppoly lesújtó, mint a társadalomtudományi részről írott. Madzsar József, az orvos, néhány évvel e bírálat után (a Fővárosi Könyvtár újjászervezése és önállósulása után) a könyvtár aligazgatója, a fiók- könyvtári hálózat alapjainak megteremtője így végzi be bírálatát: „Ez a három ur (a katalógus két szerkesztője és a könyvtár igazgatója K. B.) komoly előtanulmányainak segedelmével sok esztendővel veti vissza Magyarország közegészségügyét”. E vitákra következő évek 1908-tól 1914-ig, a létesítendő nagy Fővárosi Közművelődési Könyvtár érdekében végzett propaganda, az alapelvek, majd a könyvtár építési terveinek kidolgozása évei. Bárczy István, miután rendbe tette, modernizálta a főváros közoktatásügyét, megteremtette a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, a szakfelügyeletét, a városi zeneiskolákat, a Városi Képtárat, nagy érdeklődéssel fordult a könyvtárügy felé s egy építendő könyvtár- palota és kultúrház céljaira az addig heverő millenniumi alapot kívánta felhasználni. Első intézkedése a Fővárosi Könyvtár függetlenítése volt; leválasztotta * Kiemelés Szabó Ervintől. K. B. 2 Szabó Ervin — 28 17