Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

a Fővárosi Statisztikai Hivataltól, igazgatójává Szabó Ervint nevezte ki, a második: megbízást adott Szabó Ervinnek egy a Főváros Közgyűlése elé terjesztendő Emlékirat kidolgozására fővárosi könyvtár létesítése ügyében. Az Emlékirat hamarosan elkészült, ezt követően az Emlékiratot a polgármester által összehívott kultúrpolitikusök és könyvtárosok köréből összehívott szakértekezlet tárgyalta meg, de mindez — mint a később történtekből kiderült, —csak a propagandát szolgálta jól, mert nem azok vitáztak a felvetett kérdések fölött, akik a város pénze és a közgyűlés voksai felett rendelkeztek: a vezető városatyák. A tanács különböző bizottságaiban és a kerületi „törzsfőnökök” értekezletein hosszúra nyúló terméketlen viták zajlottak le: melyik kerület kapja meg az épületet, előadói és szemináriumi termekkel ellátott kultúrpalota le- gyen-e, képtárral kapcsolatos legyen-e vagy sem, vagy csak könyvtár. Forgalmi központban helyeztessék-e el, vagy csendesebb kerület-részben, drága vagy olcsó esetleg ingyenes telken, vagyis valamely köztér sarkában? Az emlékirat mellé készült építési program nagy Közművelődési Palota tervét tükrözi, az építési terveket azonban az épület várható elhelyezése miatt az új és újabb, de nem végleges elhatározások szerint ú jra meg újra át kellett dolgozni. Fájdalom, nem talált tetszésre Harrer Ferenc tanácsnok javaslata, aki a Központi Városháza épülettömbjének ki nem használt részére kívánta helyeztetni a könyvtár épületét, így az utolsó döntés szerint a könyvtár a mai Köztár- társaság-tér déli sarkán épült volna fel. De nem ez a huza-vona, a kerületek versengése ölte meg a tervet, hanem az a nagypolgári demagógia, amely úgy tüntette fel a tervet, mintha ez a szociáldemokrata munkásságnak szánt ajándék akarna lenni. Azé a munkásig