Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

rövidesen megkezdődik, másrészt a régi országház már 1911-ben a könyvtár céljaira fölhasználható lesz — nem történtek meg s így ma tényleg az a helyzet, hogy bár a beszerzések dolgában a legnagyobb ökonómiával járunk el, az állománynak mind nagyobb és mind fontosabb és sűrűbben keresett részeit kell a szinte hozzáférhetetlen karzaton, a dolgozószobákban, a folyosón, sőt a fűtőkam- rában elhelyeznünk, az olvasók száma az 1905. évi 738-ról

1909-ben 12,000-re nőtt, alig mozoghatnak sokszor a szűk és sötét olvasószobában, s maga a könyvtári személyzet is, mely 1905-ben négy tagot számlált, ma, szolgák nélkül tizenegy tagból áll, a zsúfolt helyiségekben alig tudja munkáját elvégezni. Ha tehát a székesfőváros nem akar egyebet, mint azt, hogy könyvtára csak mostani keretei közt, de megmaradjon: óvhatatlanul kell egy, de legkésőbb két éven belül új helyiségekről gondoskodni. Ellenkező esetben már 1911-ben kénytelenek volnánk javasolni, hogy az olvasószobát megszüntetvén és raktár- és dolgozóihelyiséggé átalakítván, a Fővárosi Könyvtár működését a közigazgatási hivatalok és intézetek irodalmi kiszolgálására és a kölcsönző forgalomra redukálja: mondanunk sem kell, hogy ez akkor is, ha csak ideiglenes rendszabály volna, nemcsak a főváros eddig céltudatosan és következetesen folytatott kultúrpolitikájának nagy zökkenése volna, hanem a főváros jó hírnevét is érzékenyen csorbítaná.

Ilykép a Fővárosi Könyvtár elhelyezésének kérdése közvetlenül is a legsürgősebb elintézést követeli meg, ezzel pedig önként fölvetődik a könyvtár egész jövő fejlődési programmjának problémája is.

Nem kell ezen Polgármester Űrhöz és nem a nagyobb nyilvánossághoz szóló előterjesztésünkben bővebben megokolnunk, miért kívánatos, sőt miért egyenesen kötelessége a fővárosnak, hogy eredeti könyvtárprogrammjától,

190