Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

a falun, hogy a könyvtár egyformán mindenkié. Azért a földesúr mégsem fogja igénybe venni, ha a paraszt is használja. Ha használja! Ha ez sem használja, hát senkié. A kisvárosban sem igen olvassa más, mint a kispolgár­ság, annak is inkább az asszonya és lánya. Csak a nagy­városban r— helyesebben az ipari városban — valóban mindenkié. Vannak városok, melyékben a könyvtárt használók megoszlása foglalkozás és osztályhoz tartozás szerint majdnem pontosan párhuzamos a népesség fog­lalkozásra és osztályra tagozódásával; s ha másutt a párhuzamosság nem is ilyen tökéletes, azt mégis szabály­nak tekinthetjük, hogy a népesség minden osztálya láto­gatja és használja a könyvtárt. Milyen könyvöket adjon a városi nyilvános könyvtár ezéknek? Nyilván nem kezdheti másfélékkel, mint ami­lyeneket szívesen olvasnak. Meglevő, minősített szükség­letbe kell mindenekelőtt belekapcsolnunk munkánkat, hogy hatást érjünk el. Itt kezdődik a nézeteltérés. Vannak könyvtárosak és könyvtárpolitikusok, akik — bár a városban élnek — még .mindig a földesúr szemé­vel nézik a népet. Ügy látják, hogy akik szegények anyagi javakban, azok szegények érzelmi és észbeli jószágokban is. Ennek felel meg —■ azt tartják — olvas­mányuk is. Szeretik a selejtes, vizenyős, szentimentális női vagy „népies” regényírókat, a kalandos útleírásokat és históriákat és leginkább a rahlóhistóriákiat, a rossz detektív és egyéb szennyirodalmat. És nem olvassák el, amit a műveltek olvasnak: a klasszikusokat és a művészi moderneket, a tudományos és a komoly gyakorlati iro­dalmat. Nem is kell hát mást rájuk kényszeríteni. Ezek a könyvtárpolitikusok némely népkönyvtárak használati statisztikájára alapítják véleményüket. Ala­152

Next

/
Oldalképek
Tartalom