Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

píthatnák másra is: némely szociológusok ítéletére a modem proletárságról. Wemer Sombart például, akinek neve a legjobb körökben visszhangos, Das Proletariat című művében olyan jellemzést írt a nagyváros munkás- népességéről, hogy épen nem kell, hogy meglepjen, ha azt halljuk, hogy olvasmányuk a legselejtesebb és legkezdetlegesebb.

De vájjon igaz-e ez? Vájjon azért nem olvassáik-e a proletárok a jó könyveket, mert a jó könyveket nem szeretik? Vagy talán inkább azért, mert csak rosszakat kapnak s a jókhoz egyáltalán nem, vagy csak nehezen fémek hozzá?

Vannak könyvtárosok, akik ezt tartják.

Olyan könyvtárak használati statisztikáját kell vizsgálni, amelyekben megvan a rosszabbfajta irodalom is, de legalább annyi, vagy több a jó könyv.

Ezekben a könyvtárakban egészen máskép fest a használati statisztika.

A Drezda melletti Plauenben Walter Hofmann két éven át vezetett igen pontos följegyzéseket minden olvasójáról és minden olvasmányukról. Pontosan megkülönböztette a proletárolvasókat (A) a kispolgáriaktól (B) és ezéket az intellektuellektől. Ez utóbbiak azonban az ő könyvtárában nem nagy szerepet játszanak, s így összehasonlításra csak az első két kategória alkalmas. Kitűnt ebből egyebek közt, hogy az összes kölesönforgalomból az első csoportnál 40.70, a másodiknál csak 35.46°/o esik az oktató irodalomra. Ezen belül megint a tudományágak közti megoszlás sem kedvezőtlen a proletárkategóriákra. Mert ha magasabb arányszámmal szerepel is a könnyebb fajsúlyú földrajz és néprajz (A: 25, 01, B: 20.73°/o), egyéb ágakban mégis kedvezőbb arányszámai vannak. így a természettudományokra az A kategóriában 15.73°/o, a

153