Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

helyiségben jó, ha úgy van: bútorzatuk ne juttassa aZ olvasónak folyton eszébe, hogy ide csak látogatóba jött, hanem — amennyire lehetséges —• a lakásbútor vagy a szalon otthonos érzését adja.

A tulajdonképeni architektúra számára ebből az a fontos következtetés folyik, hogy megszűnnek a hombár- szerű, másfél- vagy kétemelet magas és sokszor fölülről világított termek a könyvtárban. Az ilyen szokatlan magasságú helyiségekben, amelyekből azonkívül kilátni sem lehet, mindig van valami idegenszerű, nyugtalanító, vagy legalább ünnepélyes érzésre hangoló, szóval ép az ellenkező hatást keltő, mint amelyre a könyvtárban törekszünk. Esztétikai szempontból sem szükséges, hogy 150— 300 m2-es termek a normális emeletnél magasabbak legyenek. Az egészség követelményeiről pedig tökéletes szellőzéssel és megfelelő fűtéssel lehet gondoskodni.

* * *

Amit ezek után a régi és az új könyvtárépület különbségeiről még el kell mondanom, az inkább részletekre vonatkozik már.

így a könyvtárépítés kézikönyveiben nagy súlylyal tárgyalják a tűzbiztonság 'kérdését. Nem annyira a tartósság kedvéért építik a könyvtárakat kiválóan ellenálló anyagokból, hanem a tűzbiztonság kedvéért; nem a jó világításért teszik szabad térre, hanem megint, hogy tűzvészedéi mes környezettől elszigeteljék.

Egy szót sem lehet ez ellen szólni, amikor a tudós, muzeális könyvtárakról van szó, amelyekben sokszor csakugyan pótolhatatlan könyvanyag van felhalmozva ; de, mint tudjuk, ez nem áll a nyilvános könyvtárról. Mégis a régi könyvtárépítési teoretikus fülében blas- pthemiafcént hangzanék egy igen kitűnő amerikai könyv142