Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

meg épen az ellenkezőjét követeli. Az a tulajdonsága ez, amely az u. n. népkönyvtártól különbözteti meg.

Csak aki látott már angol-amerikai nyilvános könyvtárt, tudja teljességében megérezni a kontinentális népkönyvtár nagy szegénységét és kisszerűségét. Micsoda a mi népkönyvtárunk? Szegényesen berendezett szoba, amelynek egyik felében kopott, régi könyvek vannak fölhalmozva, amelyeket a hét némely napján meghatározott esti órában kölcsönöznek ki azoknak a keveseknek, akik épen azon a napon és épen abban az órában szerét ejthetik, hogy értük menjenek. Más a nyilvános könyvtár! önálló épület, benne jókarban levő, új és hasznos könyvek; és ami a legfőbb: nyitva van egész nap, reggel épen úgy, mint este és könyvvel és újsággal és folyóiratokkal megrakott termek helyben olvasásra marasztalják az arra járókat. És mert jó könyveik vannak és szívesen látnak mindenkit, azért mindenféle arra járót becsábítanak: a tudóst, aki az elméletek világában kutat, az u. n. műveltet, akinek mesterségéhez tartozik az olvasás, a munkást, akit ipara vagy 'politikai és társadalmi mozgalma problémái izgatnak; a gyermeket iskolai órái után, a háziasszonyt, ha otthon dolgát elvégezte, és i. t.

Amily kevéssé érdemli meg az u. n. népkönyvtár a nép jelzőt, annyira megilleti ezt a könyvtárt a nyilvános jelző.

A modern könyvtár ezen jellege a nyilvános helyiségek egész sorát követeli meg, nemcsak a raktárhoz képest relatíve, hanem abszolúte is több olvasó- és dolgozó- termet, mint a tudós könyvtárban vagy pláne a népkönyvtárban. A már említett Otto Wagner-féle tervben a nyilvános helyiségek a raktár területének egyötödrészét sem teszik ki; a mi programmunk szerint a nyilvános könyvtárhelyiségek alapterülete körülbelül tízszerese a raktár alapterületének. Ha ilyen könyvtárt céljának

139