Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

kintetében a tudós könyvtárakkal versenyezzenek, a raktár mégis aránylag igen szűk helyre szorul. A newyorki és a chicagói Public library-ben például az épületnek alig foglalja el egy negyedénél nagyobb részét, a pittsburghi Carnegie könyvtárban meg épen csak egy huszonötödét. Nem kell tehát, hogy megütközést keltsen, hogy a főváros programmjában is a raktár számára előírt terület alig több az egész alapterület egy tizedénél.

A tulajdonképeni raktár méreteit így leszállítani nemcsak azért lehet, mert kevesebb a könyv, hanem más okból is. Azelőtt az olvasó a raktárban volt; óriási — és sokszor valóban monumentális — teremben állították föl a könyvtár egész állományát és a nagy raktárterem közepén csináltak helyet az olvasóknak. Ez a berendezés mindenképen hiányosnak bizonyult s ma már aligha építenének 'ilyen könyvtárt. A következő fokon különvált a kettő: a raktár puszta magazin, az olvasó meg csak olvasó, benne könyv egyáltalán nincsen. Ezt a szintén tökéletlen fejlődésfázist képviseli például minálunk az új műegyetem könyvtára. A modern könyvtár más: a raktárnak és az olvasónak különválasztása megmarad ugyan, de távolról sem olyan szigorú. A könyvek mindenhová behatolnak, a kisebb-nagyobb olvasó- és dolgozótermékben mindenütt kisebb-nagyobb kézikönyvtárak vannak, maga az állomány speciális gyűjteményekre tagolódik, amelyek alig töltenek meg egy-egy nagyobb szobát s így dolgozohelyiségül is igen alkalmasak: így a központi raktárban nem marad más, mint a kevésbbé sűrűn keresett, vagy speciális gyűjteményekké nem differenciálódott könyvek. Ez a körülmény is lényegesen hozzájárul a raktár szükséges területének csökkentéséhez.

Ha ilykép a raktár szempontjából alig kívánja valami a könyvtárépület múzeum vagy áruház jellegét, a nyilvános könyvtárnak egy másik jellegzetes tulajdonsága