Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

természetének kifejezésére és érvényesülésére nem igen alkalmasak a régi könyvtárépületek.

Már külső képük sem olyan, amilyennek az új könyvtárakat szeretjük. Nem úgy néznek-e ki sokszor, mintha inkább elriasztani akarnák a közönséget, semmint becsalogatni? Komor vagy dagádyos homlokzatok, magas ablakok, az ablakokon ráesőik, az ajtókon vaspántok: mintha törvényszéki épület, vagy fogház volnának, megfélemlítésükre az embereknek, s nem inkább mindeneknek kedves otthon, a szó becsületes értelmében nyilvános ház, egyszerű, világos, átlátszó, semmit sem rejtegető, mindent kitáró munkahelyek. A nyilvános könyvtár épületének már külsejével is ki kell fejeznie, hogy nem egyes kiváltságosaké, hanem mindenkié.

De az architektúrának könnyedségét sokkal inkább vonja maga után a raktár méretezésének fent jellemzett eltolódása. Ha a régi tudós könyvtárak annak folytán, hogy céljuk kirívóan a megőrzés, kapták sokszor fogházszerű képüket, egészen új tudós könyvtáraknál viszont azt látjuk, hogy a raktári célok túltengése bizonyos áruházszerű architektúrára kényszeríti az építészt. És ez természetes. Ha például Otto Wagner-nek tervet kell készítenie a bécsi egyetemi könyvtár számára s a programm körülbelül egy emeletre való nyilvános és igazgató helyiséget ír elő, ellenben kilenc fél emeletre való könyvraktárt, akkor nyilvánvaló, hogy az egész épület stílusát a raktár fogja megszabni s nem az egyéb helyiségek.

A nyilvános könyvtárban a raktár és az egyéb helyiségek méreteinek aránya épen megfordított. Minthogy aránylag kevés könyve van és ezeket is lehetőleg folyton forgatja, a nyilvános könyvtárban a raktár mérete az egyéb helyiségeknek sokszor egész kis hányadára csökken. Még olyan amerikai nyilvános könyvtárakban is, amelyek megengedhetik maguknak, hogy beszerzéseik te137