Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
A körlevélnek a Pesti Napló szerkesztőségében volt a legnagyobb visszhangja: a fővárosi könyvtár ügyét minden esetben felkaroló kitűnő, haladószellemű publicista Zuboly (Bányai Elemér) rövidesen kolumnás cikkben méltatta a Ballagi-féle röpiratgyűjtemény értékeit.1 * Az 1910—1914-es években még egész sor kisebb magángyűjteményt is beszereztek. Időrendben az első volt közöttük Kautz Gyula (1829—1909) a budapesti egyetem jogi karán a nemzetgazdaságtan és pénzügytan professzora, akadémikus, az Osztrák—Magyar Bank volt elnöke, közgazdaságtani és állam- tudományi könyvtára, pontosabban ennek mintegy 500 kötetből álló része, amely főként régebbi szakműveket tartalmazott. Ezt 1910-ben vették meg. Vajda Adolf budapesti ügyvéd a főváros múltja szempontjából értékes 60 könyvének megszerzése követte az előbbit, majd a Dessewffy család könyvtárából vásároltak 523 kötetet. Megvették Hevesi Lajos Bécsbe szakadt magyar író és publicista (egyben Budapest egyik historikusa) 56 kötetes „Bibliotheca Utopistica”-} át. Ez utóbbi a világirodalom utópisztikus műveiből és a róluk szóló művekből tartalmazott ritkaságokat. 1912-ben került a könyvtár birtokába egy újabb gyűjtemény, Hentaller Lajos (1852—1912) író, publicista és politikus, a Kossuth Lajos kultusz egyik legodaadóbb ébrentartója 1848/1849-es gyűjteménye, melyet özvegye 5000 koronáért és csak egy tételben volt hajlandó eladni. A Hentaller-gyűjtemény igen sok többes példányt, illetve a fővárosi könyvtárban már meglevő kiadványt, röpiratot, röplapot tartalmazott. Az egykorú könyvtárbizottsági jegyzőkönyvekből kiderül, hogy emiatt élénk vita folyt a vásár körül. Miután azonban a Lantos céggel sikerült oly megegyezést kötni, hogy a feles anyagot megvásárolja, végül is 3500 koronájába került a könyvtárnak a Hentaller-gyűjtemény. A megtartott könyvek, egykorú folyóiratok, kiáltványok, röplapok, 1848—1849-es újságok között szép számmal akadt olyan, amely a Nemzeti Múzeum Széchényi könyvtárából, következéskép Szinnyei Józsefnek az 1848—1849-es hírlapirodalomról készített bibliográfiájából is hiányzott. Erről a fővárosi könyvtár egy kitűnőddé az intézménynél csak rövid ideig működött munkatársa Niklay Péter adott kimutatást a könyvtári Értesítő 1912-es évfolyamában. Értékes egyházjogi-egyháztörténeti és teológiai anyaghoz jutott az intézmény Hanuy Ferenc (1867— 1931) római katholikus teológiai professzor, egyházi író könyvtárának megvásárlása útján. Az 1914 elején átvett gyűjtemény érdekessége egy teljes Bullarium (pápai okiratok gyűjteménye) volt. Az egykorú évi jelentések külön megemlékeztek a Budapest története szempontjából fontos, főként XVIII. századi (leginkább Buda 1686-os ostromára vonatkozó olasz, spanyol, portugál stb. nyelvű) forrásművek vételéről, továbbá azokról a munkákról, amelyeket az ifjabbik Emich Gusztávnak (1843— 1911), a Petőfi kiadások örökjoga segítségével milliomossá lett könyvkereskedő,könyvkiadó cég sarjának, az Athenaeum kiadó volt igazgatójának könyvtárából szereztek meg. Jelentős összeggel szerepelt az 1911-es beszerzés tételei között Strauss Antal belügyminiszteri fordító mintegy 4000 kötetes irodalomtörténeti és nyelvészeti könyvtárának vétele. A 2000 koronáért vásárolt anyaggal főként a fővárosi könyvtárhoz 1911-ben csatolt pedagógiai gyűjteményt gazdagították. A NAGY AJÁNDÉKOK: A BATTHYÁNY—TREFORT, ZICHY, VÁMBÉRY GYŰJTEMÉNY A könyvtár által vásárolt magángyűjtemények mellett, kötetszámban és belső értékben csaknem az előbbivel egyenrangúan fontossá lettek az ajándékok. Az 1904—1909-es időszakban nyert egy-két, néhány tucat, vagy akár többszáz kötetes adományok jelentősége valósággal eltörpült amellett, ami 1910-től történt e téren. Az első nagy ajándékozók: gróf Batthyány Ervin és anyja Batthyányné Trefort Edit voltak. Szabó Ervinnek a kilencszázas években kifejtett politikai tevékenységét figyelembe véve, pillanatig sem kétséges, hogy ennél az ajándékozásnál az a szoros baráti és egy időben elvi-politikai kapcsolat volt a vezérmotivum, amely Szabó Ervint Batthyány Ervinhez, „az anarchista gróf”-hoz fűzte3. A Batthyány—Trefort-féle könyvtár zömét az apa, illetve nagyapa, Trefort Ágoston egykori 67-es közoktatásügyi miniszter könyvtára tette ki. A 2000 kötetes gyűjtemény, amely 1910-ben került a könyvtár birtokába, nagyobbrészt fiókkönyvtárak részére alkalmas szépirodalmat, emellett a tudományos központ anyagát gazdagító francia politikai és történelmi munkákat foglalt magába. Az előbbinél jóval nagyobb horderejű ajándék lett Zichy Jenő gróf könyvtára. Zichy Jenő (1837— 1906) államférfi, közgazdász és neves Ázsia-kutató, aki három híressé lett expedíciót vezetett a magyarok 1 L. Zuboly: A Ballagi-gyűjtemény. Pesti Napló 1912. júl. 28. 35. old. A cikk szerint Ballagi özvegyének Berzeviczy Albert a képviselőház elnöke és Fülöp Áron főkönyvtáros 20 000 koronás vételárat ajánlottak, de Ballaginé szívesebben adta 15 000-ért a fővárosi könyvtárnak, mert úgy látta, hogy ott jobban fogják használni. A gyűjtemény évszámozott példányai közül Illésházy B. János 1764-esröpirata a legrégibb, 1765-ből való Kollár De origine et usu perpetuo című füzete, Benczúr József „Ungarns Verwandlung”-ja. A francia forradalom kitörését követő 1790-es évből már 177 röpirat maradt, 1848-ből 142. A Bánffy terrorkormány ellen és mellett 1896-ban 309 röpiratot adtak ki, amelyek ugyancsak szerepeltek a gyűjteményben. 3 1. erről bővében Jemnitz János cikkét a Történelmi Szemle 1963-as évf. 1. számában. 96
