Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
ázsiai Őshazája felkutatására, bibliofil is volt. 1906-ban érvénybelépett végrendeletével palotáját és műkincseinek nagyobb részét, valamint könyvtárát is a fővárosra hagyta egy „Zichy-Múzeum” létesítésének feltételével. A főváros hivatalos lapjának, a Fővárosi Közlönynek 1906—1911-es évfolyamaiban sok esztendős pereskedés nyomait találjuk. A per gróf Zichy Rafael, mint vérszerinti örökös és a Budapest közönségét képviselő városi hatóság között folyt a végrendelet értelmezése körül. A főváros egyes szervei és a törvényhatóság drágállották az örökséggel kapcsolatos költségeket és csak több éves késéssel vállalták az átvételt. Zichy Rafael persze igyekezett a bizonytalankodásból hasznot húzni, s amit lehetett, kiragadni a köz birtokából. Végre 1910—1911-ben sikerült kompromisszumos megegyezést kötni. A Zichy-könyvtár ilyen előzmények után került át a fővárosi könyvtárba, pontosabban, az akkori képtelen helyhiány miatt, ideiglenesen a régi képviselőház egyik szobájába. 1911. szeptember 14-én Szabó Ervin jelentette, hogy az előző nap átvett könyvtárt a régi országházában elhelyezték.1 2 Részletesebben tájékoztatott az intézmény 1911. évi „Értesítő”-je a Zichy-könyvtárról : a mintegy 3000 kötetes gyűjtemény „nem egységes ugyan, nem is mondható valamely irányban teljesnek, mindamellett nagyértékű, főleg az ázsiai expedícióval kapcsolatos irodalom értékes, amely egész sorozat néprajzi és etnológiai munkát tartalmaz. Különösen a régi térképek és útleírások emelendők ki, ezek más nagy könyvtárakban alig, vagy egyáltalán nem találhatók. Értékessé teszik a könyvtárt azon kisebb sorozatok, melyekben a nagyúri könyvgyűjtő nyilatkozott meg. Ilyen sorozatokat találunk Aldinákból, XVII—XVIII. századi magyar naptárakból, földrajzi írók (pl. Plinius és Strabo) régi kiadásaiból... E helyen csupán két kéziratot említünk meg. Az egyik a XV. századi olasz kódex, amely teljes építészeti munkát tartalmaz, s ábrákkal is el van látva. A másik Mária Lujza állítólagos feljegyzéseit tartalmazza, amelyek Napóleon korára nagy jelentőséggel bírnak.” Nem sokkal utóbb derült ki, hogy a XV. századi munka, amely azóta a „Zichy-kódex” néven vonult be a történet- és irodalomtörténetírásba, felbecsülhetetlen lelet volt. Zambra Alajos közölt róla elsőként kimerítőbb leírást3, bemutatta a kódex származását, a laphiányos kéziratot aprólékosan ismertette, megjelölte a kódex eredeti szerkesztőjét (Angelo Cortino, született Velencében 1462-ben, meghalt 1536-ban), megcáfolta azt a feltevést, hogy Corvináról lenne szó, amelynek építészeti rajzai Mátyás rendelésére készültek. A kódexet a fővárosi könyvtár hozzájárulásával a Szépművészeti Múzeum metszetosztálya laboratóriumában tették teljesen hozzáférhetővé, miután észrevették, hogy az eredeti szöveg rajzokat tartalmazó lapokkal volt leragasztva. A rajzokat gondosan leválasztották és ekkor seregnyi késő-reneszánszkori költemény került napvilágra, amelyeket a XV. század elejétől jegyeztek a lapokra. A Zichy-kódex a XV. század végi—XVI. századi olasz nyelv- és irodalomtörténet szempontjából hézagpótló jelentőségű költeményeket tartalmaz, amelyek az eltelt évtizedek alatt hazai és külföldi tudósok, kutatók megújuló érdeklődését vonták és vonják magukra. A Batthyány—Trefort-könyvtár és a Zichy-könyvtár mellett szinte csekély jelentőségűeknek tűnhetnek az egy-két tucatnyi, vagy néhány száz darabot tartalmazó kisebb könyvajándékok (amelyekről az Értesítő egyes számai, az évi jelentések és a Fővárosi Közlöny is rendszeresen hírt adott, az egy kötettel szereplők nevét is mindig feltüntetve). Valójában még e kisebb adományok között is akadt nem egy említést érdemlő, például Weiler Stefánia 13 darabból álló ajándéka, amely a XIX. század 30-as, 40-es éveiből való adókimutatásokat (kéziratokat) tartalmazott, ezek Budapest története szempontjából fontos források.4 Az olasz földművelés- ügyi minisztérium 456 kötetes, Olaszország közgazdasági és politikai viszonyainak jobb megismerését segítő küldeménye tömege által is figyelemreméltó volt. Többszáz kötettel gyarapította a könyvtárat Darvasy Károly városi főmérnök, Jászi Oszkár (feltehetően az általa szerkesztett Huszadik Századhoz érkező könyvküldeményekből) több alkalommal is sokszáz könyvet juttatott az intézménynek. Számban nem volt mutatós, de tartalmában ugyancsak értékes Jónás Adolf két 1914-es ajándéka. Jónás az év elején 102 budapesti vonatkozású munkával járult hozzá a gyarapításhoz, majd ugyanazon év végén 208 részben kartonra felhúzott budapesti fényképpel gazdagította az anyagot. 1914-ben egy újabb hatalmas értékű gyűjteményt adományoztak a könyvtárnak. Idézünk a vele kapcsolatos első iratból: 1 Irattár, Zichy-könyvtár 2 A Főv. Könyvtár Értesítője 1911. p. 352. 3 A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1914. p. 62—74. 4 A Főv. Könyvtár Értesítője 1912. 206. hasáb. 7 A Föv. Szabó Ervin Könyvtár története 97
