Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
3000 kötetnyi ilyen „editio príncepsM-et sikerült szereznie, illetve, ha első kiadást nem talált, későbbi kiadásokat is beolvasztott, emellett egyes magyar művek idegennyelvű fordításait, vagy esetleg külföldön kiadott magyar szépirodalmi munkákat is beszerzett. Laikus olvasók előtt sem szorul bővebb magyarázatra, müy nagy jelentősége van az első kiadásoknak egy-egy klasszikus szerző műveinek újra kiadásánál, vagy vitás irodalomtörténeti kérdésekben. Gyűjteményének másik, kevésbé értékes, de önmagában tekintve még mindig páratlan becsű hányadát az 1825—1867 közötti magyar politikai irodalom „editio princeps”-ei alkották. A Szüry-könyvtár nemzeti kincsnek tekinthető tartalmáról első ízben maga a gyűjtő, Szüry Dénes adott tájékoztatást röviddel elhunyta előtt, 1907-ben megjelent 149 oldalas katalógusában, amely gyatra szerkezete és néhol hajmeresztőén rossz címfelvételei (egyes helyeken pl. a könyveim után adja a szerzőt) ellenére is igen jól érzékeltette a könyvtár becses voltát.1 A Szüry-gyűjtemény szépirodalmi része az 1910-től már nyilvános könyvtárrá alakuló fővárosi könyvtárba tudományos forrásértéke és szépirodalmi jellege miatt is jól beillett, a politikai rész pedig teljes mértékben beletartozott a társadalomtudományi gyűjtőkörű tudományos központba. A könyvtárban, amint azt a helyhiány enyhülése megengedte, külön-gyűjteményként állították fel és kezelték a Szüry-féle anyagot, amelyet egészen az ötvenes évek elejéig (kisebb megszakításokkal) az alapító szándékait követve gyarapítottak tovább magyar szépirodalmi kiadványokkal és külföldi Hungaricaval is, azóta az 1905-ös kiadványokkal lezárt anyagként kezelik az alapító neve alatt. Még 1910 végén indultak meg a tárgyalások egy másik, ugyancsak ritka kincset képviselő magán- könyvtár, Ballagi Géza sárospataki jogakadémiai professzor magyar politikai röpiratgyűjteményének megvételére. A vásár lebonyolítását ezúttal már lépésről-lépésre követhetjük a könyvtár egykorú kiadványai és a vételről fennmaradt okiratok segítségével. A könyvtár Értesítő-je először 1911 januárjában adott hírt arról, hogy az előző év végén tárgyalásokba bocsátkoztak Ballagi Géza özvegyével néhai férje nyomtatvány gyűjteményének megvásárlásáról. Az özvegy 15 000 koronát kért a gyűjteményért. A mintegy 10 000 röpirat között XVIII. század közepén megjelentek is akadtak, de rendszeres gyűjtésről csak 1790-től kezdve lehetett beszélni. A kommentár így méltatta a tervezett vétel jelentőségét: „Aki tudja, hogy müy nehéz a könyvtárakban nemcsak a régi, de még az új röpiratokat is megtalálni... az örülni fog, hogy ez a páratlan magángyűjtemény a főváros államtudományi könyvtárában most már mindenkinek hozzáférhető lesz”.2 A vétel lebonyolításával kapcsolatos iratokból tudjuk meg, Szabó Ervin 1911. január 14-én tett javaslatot a város vezetőségének ez ügyben. Kiemelte, hogy a Ballagi gyűjtemény „nemcsak a szorosan vett parlamenti politika, hanem a közigazgatási közgazdasági, közoktatási stb. politika történetének szinte páratlan irodalmi apparátusa, amelynek megvétele nemcsak a mai fővárosi könyvtár értékét emelné lényegesen, hanem a főváros tervezett nyilvános könyvtárában hézagpótló segédeszközt nyújtana politikai irodalmunk mindazon munkásainak, akik hasonló nyilvános gyűjteményt már régóta nélkülöznek.”3 Szabó Ervin ugyanekkor jelentette, hogy a 15 000 korona vételösszeget 1911—1914 közt négy részletben fizetheti ki a város (4000—3800—3600 és 3600 koronás tételekben), továbbá, hogy az özvegy kívánsága: a gyűjteményt a könyvtárban a származás (Ballagi nevének) megjelölésével külön kezeljék. A tanács 1911. január 19-én adta meg végérvényes hozzájárulását a vásárhoz. 1911. január 31-én írta alá Szabó Ervin és Ballagi Gézáné az adás-vételi szerződést. A könyvtár képviselője (Enyvvári Jenő) 1911. február 9—10-én vette számba a Ballagi család megbízottjával együtt Sárospatakon a röpirat- anyagot. Jelentésében 9700 röpirat és egy hozzá készített katalógus átvételét említette, továbbá, hogy a röpiratok egy része (490 darab) 1-től 394-es számmal jelzett kolligátumokba van kötve, a sorozat egyes darabjai hiányoznak ugyan, de a hiányzó kötetek hét egyéb (A, B, C, illetve I—IV) jelzésű kolli- gátumban találhatók a katalógussal végrehajtott ellenőrzés alapján. 1911. február 14-én Szabó Ervin körlevelet küldetett a lapszerkesztőségekhez a Ballagi gyűjtemény megvásárlásáról és arra kérte őket, hogy hívják fel a magyar nyomdákat, könyvkötőket stb.: akiadásra kerülő és könyvkereskedői forgalomban ritkán kapható új röpiratokból küldjenek a fővárosi könyvtárnak 1—1 példányt, mert a Ballagi-féle anyag folyamatos kiegészítését máris meg akarják kezdeni. 1 L. Szüry Dénes. Száz év. Bp. 1907. 2 A Főv. Könyvtár Értesítője 1911. 545. hasáb 3 Irattár, „Ballagi gyűjtemény” 95
