Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
pontján, a régi képviselőházban leraktározni. Ezek feldolgozása a legnagyobb nehézségekbe ütközött, aminek következtében a könyvek nem juthattak el az olvasókhoz. íme az eddigieknél is megdöbbentőbb helyzetkép a könyvtár 1913-as működéséről szóló jelentésben: „Az év folyamán sokszor úgy éreztük, lehetetlen tovább dolgoznunk és nincs más mód, minthogy bejelentsem a Tanácsnak, hogy a könyvtár vezetéséért a további felelősséget nem vállalom. Lehetséges-e olyan üzemben, amelynek a rend, a pontosság a legelső és legfőbb követelménye, eredményesen dolgozni, ha a raktárban kell lebonyolítani nemcsak az egész kölcsönzést, de az egyúttal 8—10 hivatalnoknak is dolgozóhelye ? Lehet-e racionális munka- megosztást követelni tisztviselőktől, akiknek... szűk, piszkos, kormos, hulladozó vakolatú, rozoga bútorzattal berendezett helyiségekben kell dolgozniuk? A könyvtárnak az igazgató után két legmagasabbrangú tisztviselője egy harmadikkal együtt 70 m1 2 3-es kis szobában dolgozik, vagyis egy személyre nem egészen 24 m3 levegő jut, holott a fegyházban 25 m3 az előírt minimum.”1 1912 nyarán esett szó először arról, hogy a könyvtárat „ideiglenesen” a Belvárosban, a Károlyi (ma Ferenczy István) utca 8. alatti régi iskolaépületben fogják elhelyezni. Ez az egyemeletes iskola valóban nagyon régi volt, a múlt század utolsó évtizedei óta koptatta a környék tanulóifjúsága, mégpedig oly mértékben, hogy szükségessé vált egy új iskola építése. Az új iskolaépület emelését 1911-ben a Papnövelde (ma Eötvös Loránd) utcában el is kezdték, a felszabaduló öreg épületre pedig a Reáltanoda utcai városi főreáliskola (melynek szintén megvoltak a maga helyproblémái) jelentette be igényét, tekintve, hogy a Károlyi utcai elemi éppen a reáliskola hátsó frontjával volt határos. Az 1912 nyarán-őszén folyó előzetes tárgyalások eredményeként a Tanács mégis úgy döntött, hogy az elemi iskola épületét átmenetileg nem a reáliskolának, hanem a pillanatnyilag válságos helyzetbe került könyvtárnak engedi át „addig, amíg a nagy kultúrpalota felépül”. A 88.704 számú tanácsi döntésről a könyvtár Értesítője először 1912 szeptemberi számában adott hírt,2 és derűlátóan méltatta ezt az eredményt, hozzáfűzve, hogy az új helyiségekben másfélszer nagyobb olvasótermet, külön folyóirattermet, külön kölcsönzőt, dolgozószobákat biztosíthatnak és végre mód nyílik majd arra, hogy egész nap nyitvatarthassák a könyvtárt. A könyvtár átköltözése az iskola kiköltözésétől, ez utóbbi a Papnövelde utcai új iskola építkezésének befejezésétől függött. 1912 végén—1913 elején még úgy látták, hogy a könyvtár már az iskolaév végén, 1913 júliusában megkezdheti a költözést. Az épület könyvtári célokra való átalakítására a tanács javaslatát elfogadva, a főváros közgyűlése 1913. június 16-án 42 000 koronát szavazott meg. A határozatot 1913. szeptember 15-én a belügyminisztérium is jóváhagyta.3 A költözés előmunkálatait tehát július 1-én tényleg megkezdhették volna. 1913 első hónapjaiban még bizonyosra vették, hogy a dolgok menetrendszerű pontossággal fognak sorrakerülni, — de közbelépett a mindenható bürokrácia. Egy 1913. április 14-én kelt, a tanácshoz címzett fogalmazvány4 (Dienes László kézirata Szabó Ervin apróbb betoldásaival) szerint ekkor a könyvtár vezetősége még bizott a július 1-i terminusban és határidőre hivatkozva sürgette az átépítéshez szükséges engedély megadását az alábbi indokolással: „Azt hiszem, fölösleges rámutatnom arra, hogy a könyvtár mai helyviszonyai mellett minden egyes nap, amennyivel az átköltöztetést siettetni lehet, a legnagyobb fontossággal bír, hogy pedig a könyvtár mai helyén az őszi hónapokban folytathassa működését, az teljesen kizárt dolog”.5 A befejező mondatból látjuk, hogy maga a tanács már nem bízott a nyári költözésben, ezért azt javasolta: dolgozzon csak tovább a régi helyén a könyvtár. Szabó Ervinék azonban vétót emeltek a terv ellen. Ennél is nyomatékosabb tiltakozást találunk egy néhány héttel későbbi iratban: a leghatározottabban közölte feletteseivel Szabó Ervin, hogy még egy telet nem tölthetnek a városházi helyiségekben, de ha mégis maradni kell, „ez esetben kénytelen volnék a magam személyére vonatkozóan azokat a következtetéseket levonni, amelyeket az évi beszámolómban jelentettem ”6 1 A Főv. Könyvtár Értesítője 1913. 6. old. 2 Uo. 3 A Főv. Könyvtár Értesítője 1912. 203. hasáb. 4 Irattár. „Károlyi utcai épület.” 6 Uo. 6 Uo. 86
