Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
Csupán Bárczy István, aki jól ismerte a törvényhatósági tagok felfogását, aggodalmaskodott: a városatyák nem mennek majd bele a Kálvin téri építésbe, mert bár ő is ideálisnak tartja ezt a megoldást, mégis tudja, hogy rendkívül értékes ingatlanról, üzletileg jól hasznosítható területről van szó, amelyet a városatyák többsége nem fog „feláldozni” ilyen célra. 1914 tavaszáig mégis addig jutottak, hogy megfelelő előkészítés után az 1914. május 27-i közgyűlés elé merték már terjeszteni a Kálvin térrel kapcsolatos új elgondolást. Ezen a közgyűlésen, melynek anyagát szomorú kor dokumentumként egész terjedelmében őrizte meg a város hivatalos lapja1, teljes meztelenségében lelepleződött a budapesti várospolitikát uraló liberális törvényhatóság, a városatyák kultúrellenessége és kicsinyes anyagiassága. Úgyszólván kommentár nélkül közlünk itt néhány minden kommentárnál beszédesebb részletet az 1914. május 27-i viharos közgyűlésen elhangzott hozzászólásokból. A vitaindító Polgár Károly városatya azt bizonyította, hogy a Kálvin téri telek „óriási értéket képvisel”, ezért „odaajándékozása pazarlás”, a VII. kerületi bizottsági tagok nevében indítványozta: „Tekintettel a súlyos gazdasági viszonyokra és pénzügyi helyzetre, mondja ki a közgyűlés, hogy ezidőszerint a közművelődési intézet építését sürgősnek nem tartja”. Egy közbeszóló mindjárt konkrétabban is megfogalmazta a kívánságot: „Halasszuk el 10 évre, amíg pénzünk lesz”. Steinhardt Antal arra hivatkozott, hogy ő maga éppen a Kálvin téren építtet, ezért tudja, hogy „micsoda horribilis béreket kínálnak maguk a boltosok” egy-egy talpalatnyi helyért. De van ezen felül is kifogása: a Kálvin téren „ott van egy templom, amelynek más rendeltetése van, mint az újonnan építendő kultúrpalotának, úgy, hogy ez a két különböző rendeltetésű épület nem való egymás mellé”. Szerinte a vallás és tudomány nem, a vallás és üzlet viszont annál inkább megfér egymás mellett, egyazon téren... A néppárti (később, az ellenforradalom alatt kurzuspárti) Baranszki Gyula (akkoriban a Szent Imre Kör, a Budai Katholikus Kör, a Budapesti Katholikus Legényegylet és egyéb szervezetek alapító és elnökségi tagja) kijelentette: „Igazán csodálkozik azon, hogyan foglalhatják le a legértékesebb kereskedelmi és ipari gócpontokat kultúrépületekre, amelyek máshol is egészen jól megférnek”. A ferencvárosi polgárság küldötte is (Hecht Ernő) hangoztatta, hogy semmi szín alatt sem megy bele a Kálvin tér kultúrcélokra való beépítésébe, „mert ez megszakítja az üzletek összefüggésének a természetes folytonosságát, ami az üzleti helyiségeket kétségtelenül értéktelenebbe fogja tenni. Konkrét példa erre a Múzeum körút, ahol... a Teknika [a Tudományegyetem bölcsészkara] és a Múzeum megszakították az üzleti életet.” Néhányan mégis pártfogásukba vették a könyvtár dolgát, de minden eredmény nélkül. A terv védelmében emelt szót Bárczy István polgármester is. Kijelentette: bármilyen konkrét elgondolást helyesel, amelyet a közgyűlés hajlandó elfogadni, csak hozzák tető alá a dolgot. Talán elkeseredése késztette őt az alábbi, a közgyűlés tagságára nem éppen hízelgő vélemény kimondására : „... természetes, hogy e mi ügyeink legnagyobb része gazdasági vonatkozású, amelyhez igen sok, kétségtelenül méltánylandó magánérdek fűződik, ami nem akar vád, vagy gyanúsítás lenni s ezek egészen más elbánásban részesülnek; míg a könyvtár ügyében nem jár senki informálni, ez nem egyes emberek érdeke, hanem a nagy tömegé... és csak kultúra...” A hosszúra nyúló vita, amelyet a könyvtárépítést ellenzők, akik unták a huza-vonát és biztosak voltak győzelmükben, úgy akartak lerövidíteni, hogy már a kezdet-kezdetén szavazást követeltek, azzal végződött, hogy 91 : 65 arányban a javaslat halasztása mellett döntöttek. Jellemző, hogy összesen 156 városatya volt jelen a 400-ból, amikor szavazni kellett. Talán nem mindenki tudta, hogy a könyvtárépítés ügyét beláthatatlan messzeségbe vetették vissza ezzel a határozattal. 1 Fővárosi Közlöny 1914. No. 43. 1522 old. és köv. lapok. 84
