Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
NYILVÁNOS KÖNYVTÁRHÁLÓZAT ALAPÍTÁSA (1910—1914) AZ ELSŐ LÉPÉSEK (1910 január—június) 1910. január 22-én a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa „Emlékirat”-tal fordult Budapest városvezetőségéhez. A Wlassics Gyula elnök aláírásával ellátott és Bárczy István polgármesterhez juttatott „Emlékirat” mondanivalójának lényege: „Vegye fel a fő- és székváros a maga városfejlesztő programjába a legközelebbi jövő feladatai közé egy fő- és székvárosi közművelődési közkönyvtár alapítását, esetleg a ma meglevőnek ilyenné fejlesztését, még pedig a fő- és székváros viszonyaihoz alkalmazott angol—amerikai minta szerint, melynek fokozatosan fejlesztendő fiókkönyvtáraival lássa el szükség szerint a különböző külsőbb területeket”.1 A polgármester a javaslatot Szabó Ervinnek, a fővárosi könyvtár vezetőjének továbbította véleményezésre. Időközben, 1910. március 16-án a főváros törvényhatóságában Ballagi Aladár nyújtott be interpellációt a könyvtár ügyében. Felszólalásában megállapította, hogy a fővárosi könyvtár Budapest egyik legsikeresebb új alkotása, céltudatos munkát végez, hézagpótló katalógusokat ad ki, melyekhez hasonlót egyetlen budapesti könyvtár sem produkál, ez az intézet azonban, mely „minden gondoskodásra méltóvá tette magát”... „a központi városházának a Károly-körúti frontján egy oly épületbe van elhelyezve, amelynek fele része már omlófélben van, fele részét tudomása szerint már ki kellene üríteni”.2 A könyvtár áthelyezésével kapcsolatban viszont elfogadhatatlan tervek születtek. Ezekkel szemben javasolja, hogy az intézmény számára önálló épületet emeljenek — mégpedig egyelőre ideiglenesen — a városháza szabad térségében. 1910. április 2-án készült el Szabó Ervin „Vélemény”-e a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa hozzá továbbított Emlékiratáról.3 Szabó Ervin megállapította, hogy az Emlékirat egy általa már esztendők óta napirenden tartott eszmét vetett fel, ezért mondanivalójának lényegesebb pontjaival nemcsak egyetért, hanem újabb alkalomnak tekinti az Emlékiratot, hogy a nyilvános közművelődési könyvtárrendszer létesítését szorgalmazza. E könyvtárak sem tudományos, sem a szó akkori közhasznú értelmében vett „népkönyvtárnak nem lehetnek — hangoztatta —, hanem új típusú művelődési intézmények. A továbbiakban vázlatos programot is adott egy ily könyvtárrendszer építésére, részletesebben utalva az anyagi előfeltételek megteremtésére. Ennek során szót ejtett arról, hogy a cél érdekében kooperáció útján be kellene vonni a terv végrehajtásába a meglevő népkönyvtárakat és egyéb hasonló jellegű gyűjteményeket, a pénzügyi fedezet egy részét könyvtárhasználati díj kivetésével kellene biztosítani. A Vélemény befejező részében a legégetőbb problémára, a már 1904 óta működő tudományos könyvtár megfelelő módon való elhelyezésére tért ki és mindjárt egy ideiglenes és egy végleges tervet mellékelt a meglevő gyűjtemény új elhelyezésére-, illetve egy önálló könyvtárépület építésére vonatkozóan. 1910. április 13-án ismét a főváros közgyűlése előtt szerepelt a kérdés. Ezúttal a törvényhatóság egy másik tagja, névszerint Lengyel Endre emelt szót ez ügyben és sokoldalú indoklás kíséretében kész indítványt terjesztett elő, melynek első pontja: a törvényhatóság utasítsa a tanácsot a tarthatatlan helyviszonyok közé került könyvtár ideiglenes elhelyezésére, dotációjának, személyzetének növelésére és a távolabbiakban végleges elhelyezésére, esetleg az 1896-ban letéteményezett millenniumi alapítvány terhére építendő önálló otthonban. Az indítvány második része, a város különböző pontjain felállítandó 40—50 személyes olvasószobák létesítését javasolta. Az olvasószobák központjának a fővárosi könyvtárt jelölte meg. 1 Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1910. 2 Fővárosi Közlöny 1910. No. 25. 3 Szabó Ervin: Vélemény a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa Emlékirat-áról. = Szabó Ervin művelődésügyi és könyvtártudományi cikkeinek ... gyűjteménye .... 1959. 189—198. old. 74
